Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar, Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

A Neveléstudományi Tanszék megújulási törekvései [1]

1982-1998

            A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének megújulási törekvéseiből három csomópontot emelünk ki. Mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy az általunk megragadott irányvonal nem reprezentálja a tanszék széles körű munkáját. Az összességében nagyobbívű fejlődési tendenciából egy szempontot választottunk ki: az "ismeretátadás vagy személyiségfejlesztés" jól ismert dilemmáját. Míg a tananyagközpontú tantervek építő elemei a témák, fogalmak, törvényszerűségek, addig a gyermekközpontú tantervek a készségekre, képességekre, attitűdökre, magatartásformákra koncentrál. A tanszék az utóbbi mellett kötelezte el magát. Olyan pedagógiai munkára készíti fel a jelölteket, ahol a tanulók egész személyiségének a fejlődése, fejlesztése áll a középpontban. Ezen nézetrendszer érvényesítésében az alábbi meghatározó szakaszokat különíthetjük el. (a) A szakmában "szegedi kísérlet" néven ismert személyközpontú megközelítési mód alkalmazása a tanárképzésben. (b) Project adaptálása: Alternative to Violence Project, magyarul Alternatívák az erőszakkal szemben. (c) Project kidolgozása: Az együttműködés tanulása.

            Mindhárom időszak képzési és továbbképzési programját hasonló szemléleti alap jellemzi, ahol elsősorban a személyiségfejlesztés, másodsorban a tartalom kap hangsúlyt. Ez a nevelési gondolkodásmód új személyiségideált feltételez. Olyan ideált, aki tud élni a lehetőségekkel, kibontakoztatja tehetségét, képességeit. Kulcsfogalom a kreativitás, az autonómia, a kezdeményezőkészség, a felelősségvállalás, az új kihívásokra való reagálás képessége, a statikus tudás helyett a változásra való készenlét. A gyakorlatorientált, tapasztalatokra épülő tanulás során egy önkiteljesedő folyamat érvényesülhet, ahol a tanárjelöltek, gyakorló pedagógusok, majd azok diákjai képesek teljes elmélyedéssel és összpontosítással élni és alkotni. A három "korszak" durván leegyszerűsített közös jellemzői után nézzük meg külön–külön a sajátos jegyeket.

(a) Személyközpontú megközelítési mód elmélete és gyakorlata

    1982–86–92

            A "szegedi kísérlet"

            Carl Rogers nevével fémjelzett személyközpontú megközelítés elméletének és gyakorlatának  meghonosítása a felsőoktatásban az akkori Pszichológia Tanszék vezetője, Klein Sándor nevéhez fűződik. Ezt a szemléletet szokták "Tanulóközpontú nevelésnek", vagy "Szimmetrikus kapcsolatok iskolájának" is nevezni. A program a személyhez közelítő oktatási folyamatok új módszereinek az elsajátítását teszi lehetővé. A megvalósuláshoz legfontosabb a szorongásmentes, magas bizalomszintű, biztonságot nyújtó légkör, melyben az ismeretszerzés nem kényszer, hanem örömforrás. A főiskolán 1982–86-ig számos kis és nagycsoportos személyiségfejlesztő tréning, szakmai tanácskozás, magyar és nemzetközi találkozó adott alkalmat arra, hogy a tanításnak-tanulásnak ezen újszerű látásmódját a szakma érintettjei megismerjék, megtanulják és alkalmazzák. A Tanár leszek! Tanár vagyok! elnevezésű sorozatban az új szellemiséget képviselő kitűnő könyvek láttak napvilágot. [2]

A Neveléstudományi Tanszék számára nagy kihívás volt, amikor részt vállalt a Pszichológia Tanszékkel együttműködve a "Tanulóközpontú személyiségfejlesztés és pedagógusnevelés" elnevezésű TS-4 1/411 számú kutatásban. A tanszék egyik külső oktatójának a vezetésével az elmélet megvalósításának kipróbálása a szegedi Dózsa György Általános Iskolában 1982–1992-ig 5–8. osztályokban folyt, rajz tantárgy tanítása során. Az egy évtizedes tapasztalatokat a gyakorlati képzés vezetője önálló kötetben foglalta össze. A könyv a személyközpontú megközelítési mód megvalósításának lehetőségeit az általános iskola konkrét valóságában tárja fel. A mű egy kipróbált, a gyerekek teljes személyiségét figyelembe vevő program kivitelezését mutatja be. Egy lehetséges választ ad arra, hogyan lehet alkalmazni a humanisztikus pedagógia eszköztárát a személyiségfejlődés serkentése érdekében. [3]

            Korlátok

            A szemléletmód érvényesítése során természetszerűleg megváltozik a tanítási-tanulási folyamat tervezési és szervezési módja, a tananyag kiválasztása, a szervezeti forma, az oktatási módszer, újszerű a számonkérési mód és a taneszközök jellege is. Az eredményeket mérlegre téve a tanítás effajta megközelítési módját ténylegesen nehéz beilleszteni egy iskola működési rendjébe, gyakorlatába. A pedagógiai, pszichológiai törvényszerűségek működtetése komoly nehézséget jelenthet a statikus és tartalmakban meghatározott célok elérésére berendezkedő iskolákban. A hatékonyabb működés érdekében a teljes oktatási rendszert kellene áthangolni, ami gigantikus vállalkozásnak bizonyulna. A tanszék munkatársainak körében ugyanakkor a szemléletmód melletti elköteleződés máig ható érvényű, hisz a kollegák még most is vezetnek ilyen szellemben foglalkozásokat, érdeklődéssel vesznek részt személyközpontú továbbképzéseken, szakmai programokon, rendezvényeken. [4] Lásd az összesítő adatokat a 4.sz. mellékletben A személyközpontú megközelítési mód alkalmazása a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékén tréningprogram keretei között címmel.

(b) Project adaptálása: Alternative to Violence Project, a kezdőbetűkből röviden: AVP, 1993–1997

            Lehetőségek

            A tanszék újabb megújulási törekvése konkrétabb tartalom és forma felé irányult. Az előző időszak képzési tapasztalatainak folyamatos feldolgozása során megfogalmazódott egy strukturáltabb program igénye, mely eredményesebben illeszthető be a mindennapos pedagógiai munka gyakorlatába. A kihívásokra való jobb reagálás ígéretével a tanszék továbbra is a tanárjelöltek személyiségfejlesztésére koncentrált. De egy jobban megragadhatóbb, körvonalazhatóbb módon. A tanszéki kínálat egy tanár–diák kapcsolati kultúrát fejlesztő, ugyancsak gyakorlatorientált programmal bővült. Négy éves intenzív munka során egy kanadai személyiségfejlesztő project adaptálására került sor. A különböző fokozatú, összefüggő háromszor 30 órás kurzusok alapértékei a nyitottság, a tolerancia, az empatikus megértés, az egymás iránti bizalom és tisztelet. A program kipróbálása nappali tagozatos hároméves nyelvtanár képzés kötelezően választható kollégium keretei között történt. A kurzusok fő célkitűzése a konszenzuson alapuló döntéshozatal, a kreatív konfliktuskezelés, a nyílt kommunikáció, az önbecsülés megerősítése és a szakszerű közösségépítés készségeinek a fejlesztése.

            A kedvező tapasztalatok hatására az alkalmazási területek egyre bővültek. Fakultációs és továbbképzési programként egyre több és több foglalkozás szerveződött az alapképzésben résztvevő egyetemisták, főiskolások, a másoddiplomás képzés során a pedagógia, nevelőtanár, gyermek és ifjúságvédelem szakirány hallgatói körében. A nagyarányú képzési igényekre reagálva egy öttagú munkacsoport a program hatékonyságvizsgálatát rövidesen szervezett kutatási program keretében megkezdte. A munka indulóalapját számos helyi és országos beiskolázású képzési alkalom, a témában lebonyolított első hazai szakmai találkozó, valamint magyar és külföldi tanulmányutak tapasztalatainak folyamatos rögzítése és feldolgozása jelentette. [5] A jelentős számú készségfejlesztő tréningek tapasztalatai, interjúk, tartalomelemzések és kérdőíves módszerek alkalmazásával a munkacsoport arra vállalkozott, hogy egy lehetséges képzési modellbe fejezze ki az elméleti tételek gyakorlati megvalósíthatóságát. Az eredményeket más főiskolák, egyetemek pedagógiai, pszichológiai tanszékei is hasznosíthatták. A kidolgozott ajánlati képzési csomag komponensei: a témára vonatkozó tantervi egység, tankönyv és segédkönyv. [6] A program visszhangra talált. Az ismertségét és elismertségét mutatja, hogy a tanszéki munkacsoport által koordinált és/vagy vezetett műhely jellegű kurzusokat szakmai anyagokkal, erkölcsi és anyagi elismeréssel rövid idő alatt többen támogatták. Elismerésként értékelhető az a tény, hogy a témában a munkacsoport több pályadíjat is nyert, például: Encore Magyar Konfliktuspedagógiai alapítvány I. díj, 1994., Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottság, I. díj, 1996.

            Korlátok

            Az eszmerendszer megvalósításának lehetőségeit és korlátait latolgatva tagadhatatlan,  hogy nehézséget jelentett az, hogy a foglalkozások lebonyolítása munkaigényes és költséges. Érdemben alkalmanként 15–20 fő foglalkoztatható. Egy kurzus legalább két szakember három napos teljes munkaidejét igényli. Ahhoz, hogy a műhelymunka végeztével kialakult pozitív irányú viselkedésváltozás többé–kevésbe maradandó legyen, és/vagy újabb fejlődésre serkentsen, kívánatos az ismételt tréningek szervezése. Ami újabb anyagi és szellemi erőfeszítést kíván. A tömegméretű alkalmazás lehetőségeinek az újragondolását sürgette még az a momentum is, hogy egyre több végzős diák és gyakorló pedagógus visszajelezte azt a kételyét, hogy szép és jó, amit tanultak, de "nem sokra mennek vele az életben". A formális oktatás gondolkodásmódja, a magyar mentalitást, a kialakult szokások, a jól vagy rosszul bejáratott, mindenesetre élő és létező mechanizmusok korlátot jelentettek a tengerentúli szemlélet hazai viszonyok közötti érvényesítésében. A szemléleti akadályokon túl formai nehézségek is jelentkeztek. Az időkeret miatt nehezen megoldható feladatnak bizonyult a tantestületi szintű, több napos összefüggő képzés. Problémát okozott az, hogy a tanárok csak nehezen maradhattak távol a mindennapi teendőiktől. Nehéz volt megoldani a helyettesítést és az elmaradt feladatok pótlását. Ugyanakkor örvendetes módon a tantestületi tréningek igénye határozottan jelentkezett.

Így született meg az ötlet, hogy bármennyire is nagy a külföldi képzési projectek választéka, bármennyire is nagy a csábítás, talán a mindennapok gyakorlatában jobban funkcionálna egy hazai terepen kifejlesztett program.

(c) Project kidolgozás: Az együttműködés tanulása

   1994–1998

            Új kihívások

            Közben kiépült a demokratikus közoktatási rendszer. Megjelent a közoktatási törvény, amely a tantestületeket új jogosítványokkal ruházta fel. Ma már az iskola maga alkotja meg a szervezeti és működési szabályzatát, a pedagógiai programját. Az iskola szellemiségének a kialakítása, az önállóság növelése, az iskola egésze iránti felelősségvállalás nagyfokú együttműködési készséget feltételez. Az új kihívásoknak való megfelelés szempontjából kulcskérdés az iskolán belüli és az iskolák közötti mikro-, és makroszintű együttműködés.

A második pontban kifejtett külföldi project adaptálásának folyamatával szinte párhuzamosan egy sajátosan hazai, magyar kultúrkörben kiérlelt program körvonalazódott. A tanszék négy éves kísérletezés eredményeképpen alkotta meg az Együttműködés tanulása elnevezésű újabb  képzési és továbbképzési programját, melynek globális célja a demokratikus gondolkodás és értékvilág megszilárdítása.

            Szakmai előzmények

            A formai és tartalmi rész kimunkálását négy komponens integrációja jelentette. (a) A jelenlegi változat egyrészt elméleti szakemberek és gyakorló pedagógusok közös munkája. Az általános és középiskolai tanár kollegák az iskolák elképzeléseinek, igényeinek, elvárásainak a feltárásában segítettek. A tanszék által szervezett másoddiplomás képzés közoktatási vezető, pedagógia szak és nevelőtanár szakirány hallgatóival való intenzív munkakapcsolat tapasztalatainak folyamatos rögzítése, feldolgozása és újra értékelése tette lehetővé az újabb és újabb variáns megalkotását. (b) Másrészt a témakörben magyar és külföldi tanulmányutakon, tapasztalatcseréken való részvétel tanulságainak az összegzése formálta a program szellemiségét. (c) Harmadrészt az Állampolgári ismeretek, polgári technikák elnevezésű egy éves műhelykurzuson való konzultációk és a munkában való aktív részvétel során elsajátított elméleti ismeretanyag és módszertani megoldások integrációja alakította a kurzusokat. (Lásd a 5.sz. mellékletet az Állampolgári ismeretek és polgári technikák tanulása címmel). (d) Negyedrészt a tanszéki munkacsoport korábbi képzési tapasztalatainak újragondolása során kristályosodtak ki a hatékony eljárások és módszerek alkalmazása.

            A kiérlelt variáns

            A változtatások sokasága alakította ki a jelenlegi formát, amely a rendszerváltás folyamatának a realitásaival is számol. Mindenekelőtt a részcélok között szerepel a nyitott társadalom létrehozásához szükséges ismeretek bővítése és az együttműködés készségének a fejlesztése. Kiemelt részcél a saját belső erő kifejlesztése. Abból a meggondolásból, hogy a Nemzeti Alaptanterv alapelvei, közös követelményrendszere orientáltak, de nem jelölik ki az utat. A konkrét körülmények ismeretében az iskolának magának kell a cselekvési programját megalkotni, hogy a kihívásokra kielégítőbben tudjon reagálni. Ezzel a ténnyel összhangban a program arra ösztönzi az iskolákat, hogy alkossák meg a saját útjukat, érleljék ki a számukra leghatékonyabb működési formájukat. A kurzus a nagy pszichológiai iskolák bevált, letisztult módszereit, eszközeit, technikáit, eredményeit alkalmazza egy sajátos, újszerű kombinációban. Az elméleti ismeretanyag között szerepel például az asszertív hatalom, a hatalommegosztás ABC-je. A tanítás módszertani megoldásai is gazdagodtak. Az ismeretanyag feldolgozása előadás és vita során történik. A saját élményű, tapasztalati tanulás pedig a gyakorlati készségek fejlesztésére teszi a hangsúlyt. A hallgatóknak forgószínpadszerűen mód nyílik különböző eljárások kipróbálására és az élmények kiscsoportos megbeszélésére is.

A képzési tapasztalatok azt mutatják, hogy a kétszer egy napos képzési és továbbképzési program viszonylag könnyen beilleszthető akár a főiskolai, akár az általános iskolai tanév rendjébe. Míg az alapképzésben a kereteket a kötelezően választható kollégium és a fakultációs program adja, addig a másoddiplomás képzésben a tanulási alkalmakat a tantárgyi és továbbképzési keretek jelentik.

            Tény, hogy a társadalmi formáció változásával a korábbi ismeretekkel, készségekkel már nem, vagy csak nehezen lehet boldogulni, az újak pedig még nem működnek "bejáratottan". A megrögzött szokások, sztereotípiák komoly munkával építhetők át. A magatartásban, viselkedésben bekövetkező változás olykor lassú és nehezen tetten érhető. Ez a folyamat hosszú ideig tartó és elkötelezett minőségi munkát kíván az egyénektől is és a közösségektől egyaránt. Az eredmény viszont nem azonnali és főként nem látványos. Össztársadalmi szinten a képzési program a demokratikus átalakulást serkenti. Az emberi viszonyulás, a hozzáállás nagymértékben segíthet a nehézségek enyhítésében és a feszültségek oldásában, így nem mondhatunk le a kooperáció tanulásának a szorgalmazásáról. A tanárjelöltek és a gyakorló pedagógusok előtt feltétlenül kell lenni egy olyan továbbadható mintának, amely élményszinten nagy ráismeréseket eredményezhet: együttműködéssel jobb és tartósabb eredményt lehet elérni.

Záró gondolatok

            Feltehetjük a kérdést, hogy mi köti egybe és mi különíti el a tanszék életében fejlődésként értékelhető csomópontokat? Mi az összekötő és ugyanakkor mi az elválasztó kapocs? Ami mindhárom szakaszban közös az, hogy a tanárképzésben, a tanár továbbképzésben a műhelymunka a képességekre, attitűdökre koncentrál. A különbözőség pedig a tanult ismeretek, jártasságok gyakorlatba történő beilleszthetősége, a széles körű alkalmazhatóság mértéke. A tanszék képzési tapasztalatai szerint a személyközpontú megközelítési mód eszmerendszerének a megismerése és annak alkalmazására való felkészülés strukturálatlanabb keretek között zajlik. Ezért a beilleszthetőség kisebb mértékű. Az Alternatívák az erőszakkal szemben mozgalom filozófiájának elsajátítása és annak továbbadására való felkészülés strukturáltabb formában történik. Alapértékei így szélesebb körben alkalmazható. A három program vonatkozásában az Együttműködés tanulása bizonyult a legszélesebb körben használhatónak. Részben a formai, részben a tartalmi sajátosságai miatt.

            Végigtekintve a 16 év fejlődési tendenciái közül a kiválasztott szempontot, az iskolarendszer változásai határozták meg a Neveléstudományi Tanszék mindenkori műhely jellegű munkáját. Folyamatosan nyomon követhető a képzési és továbbképzési igények feltárására való törekvés és az azokra történő mind adekvátabb válaszadás. Mindvégig az elmélet és a gyakorlat egyensúlyának a keresése jellemző. A megújulási tendencia a konkrét igényekre, a valóságos szükségletekre való reagálás felé mutat.

Megjelent: Magyar Felsőoktatás, Budapest. 1999. 3. 20-21.o.


[1]      Elhangzott: Magyarországi tanárképzés 125. évfordulója. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Tudományos Felolvasóülés. Szeged, 1998. október 8. Írásban megjelent: Magyar Felsőoktatás, Budapest, 1999. 3. sz. 20-21.o.

[2]      Lásd bővebben a program megvalósulásának tapasztalatait: Farkas Katalin - Klein Sándor (1989): Személyközpontú tanárképzés az USA-ban és Magyarországon. Pedagógiai Szemle. 4. 331-342.

[3]      Farkas Olga (1994): Rajzot tanítottam ... Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kiadó, Szeged

[4]      A Soros Alapítvány által szervezett Gyermekmegfigyelés és gyermekközpontú curriculum elnevezésű továbbképzésen két kollega vett részt. Helyszín: Balatonfüred, 1998 június 5-10. A II. Személyes Kapcsolat Konferencián egy kolleganő résztvevő és közreműködő is volt. Helyszín: Rogers Személyközpontú Iskola, Budapest, 1998. október 2–4.

[5]      A debreceni AVP Hungary Egyesület, a budapesti Soros Alapítvány és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének szervezésében az Első Magyar AVP Konferencia Szegeden, 1997. február 28-n került megrendezésre. A tanszék a rendezvény szakmai anyagának közzétételével, továbbképzési programok szervezésével Az alternatívák az erőszakkal szemben elnevezésű mozgalom eszmerendszerének, gyakorlatának szélesebb körben történő megismertetését és érvényesítését vállalta fel.

[6]      A tantervi egység kidolgozása az Állampolgári Tanulmányok Központja által szervezett Tantervfejlesztő Műhelykurzus munkája során kidolgozott ajánlás szerint történt.


Vissza