Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem JGYTF Kar
Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

 

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TANULÁSA

Dióhéjban egy képzési programról [1]

            Az európai érték és normarendszer stabilizációjának irányába a kontinens egészén nagyléptékű változások zajlanak. Az európai államok közösségeiben mutatkozó tendenciákra való reagálás hazánkban is sürgető igénnyel jelentkezik. Új társadalmi modellre, s vele együtt új pedagógiai gondolkodásra és gyakorlatra van szükség.

            "A Nemzeti Tanterv követelményeit a demokrácia értékei hatják át ... Olyan ... magatartásra kíván felkészíteni, amelyben az egyén és a köz érdekei egyaránt megfelelő szerephez jutnak ... Ugyanakkor az európai, humanista értékrendre, azokra a tartalmakra összpontosít, amelyek Európához való tartozásunkat erősítik". [2] A tanterv bevezetése új kihívást jelent tanároknak és diákoknak egyaránt. A pedagógiai munkában jelentős hangsúlyt kap az autonómia, a kreatív gondolkodás. A szakmai továbbképzések jórészt öntevékenységre alapozottak. Egyre több szó esik a tanári szabadságról is. A tantestület maga alkotja meg a szervezeti és működési szabályzatot, a pedagógiai programot. Az iskola szellemiségének a kialakítása, az önállóság növelése, a felelősségvállalás nagyfokú kooperációs készséget feltételez. Az eredményesség szempontjából kulcskérdés az emberek és intézmények közötti mikro- és makroszintű együttműködés.

            A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének az Együttműködés tanulása elnevezésű programja tantestületek, közösségek, csoportok számára modell értékű mintát nyújt. Arra a kérdésre ad választ: A mindennapi életben hogyan működhetnek együtt az emberek?

1. Szakmai előzmények

            A program magyar kultúrkörben kifejlesztett öt évi kutatómunka és kísérletezés eredménye. A folyamatos fejlesztés kiindulópontját két kérdés megválaszolása jelentette. Az első kérdés tartalmi vonatkozású: Mire van szükség, mi vinné leginkább konstruktív irányba a mindennapi pedagógiai munkát? A második kérdés pedig így hangzik: Milyen formai és időtartamú képzési-, és továbbképzési keretek illeszthetők legkönnyebben az iskolák működési rendjébe?

            A formai és tartalmi rész kimunkálását négy komponens integrációja jelentette. (a) A program jelenlegi változata egyrészt elméleti szakemberek és gyakorló pedagógusok közös munkája. Az általános és középiskolai tanár kollegák az iskolák elképzeléseinek, igényeinek, elvárásainak a feltárásában segítettek. A tanszék által szervezett posztgraduális képzés közoktatás-vezető, pedagógia szak és nevelőtanár szakirány hallgatóival való intenzív munkakapcsolat tapasztalatainak folyamatos rögzítése, feldolgozása és újraértékelése tette lehetővé az újabb és újabb variáns fejlesztését. (b) Másrészt a témakörben magyar és külföldi tanulmányutakon, tapasztalatcseréken való részvétel tanulságainak az összegzése formálta a program filozófiai alapját, a szellemiségét. Tanulmányutak: Dánia (1994). Svájc (1995). Németország és Luxemburg: "Európai értékek az oktatásban" címmel, 1996. Izrael: "A nem kormányzati szervezetek a demokratikus társadalomban" címmel, 1997. (c) Harmadrészt az Állampolgári ismeretek, polgári technikák elnevezésű 120 órás "Tantervfejlesztő Műhelykurzuson" való konzultációk és a munkában való aktív részvétel során elsajátított elméleti ismeretanyag és módszertani megoldások integrációja gazdagította a kurzusokat. [3] (d) Negyedrészt a tanszéki munkacsoport jelentős képzési tapasztalata során kristályosodott ki a program eszközrendszere, a hatékony eljárások és módszerek alkalmazása. A kurzusok bevezetésére a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 1993 óta vannak törekvések. Az előkészítő szakasz 1997. február 28-án zárult le. A bevezető időszak gyakorlati tapasztalatai a számok tükrében a következő: 42 foglalkozás-sorozat koordinálása, ami 650 főt jelentett 1260 órában. 50 bemutató szervezése, ami 75 főt érintett, 150 órában. Összesen 92 alkalommal 1380 főt érintett, 1410 órában.

            A kipróbálás szakaszában a három napos összefüggő továbbképzési program a kedvező tapasztalatok ellenére tömegméretekben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az időkeret miatt nehéz volt beilleszteni az iskolák működési rendjébe. Nehezen megoldható feladatnak látszott a tantestületi szintű, több napos összefüggő képzés. Problémát okozott az, hogy a tanárok csak nehezen maradhattak távol a mindennapi teendőiktől. Nehéz volt megoldani a helyettesítést, az elmaradt órák pótlását. Ugyanakkor örvendetes módon a tantestület azonos időbeli és térbeli képzésének az igénye jelentkezett. Így újabb módosításokra volt szükség.

2. A program tartalmi és formai sajátosságai

            Tartalmi és formai változtatások sokasága alakította ki a jelenlegi formát, amely a realitásokkal számol. Úgy tűnik, hogy a mostani időkeret , a kétszer egy napos továbbképzés viszonylag könnyen beilleszthető a tanév rendjébe. Az első nap a tanév első félévében, míg a második foglalkozás a második félévben zajlik. A kurzus az Ember és társadalom projekt részprogramja. Célja a nyitott társadalom létrehozásához szükséges ismeretek bővítése és az együttműködés készségének a fejlesztése. Az  elméleti ismeretek között szerepel az asszertív hatalom, a hatalommegosztás, a konszenzuson alapuló döntéshozatal, a kreatív konfliktuskezelés, a nyílt kommunikáció és a szakszerű közösségépítés. A közoktatás-vezetők, gyakorló pedagógusok és tanárjelöltek számára szervezett képzési-, és továbbképzési foglalkozások légkörét a nyitottság, a tolerancia, a bizalom és egymás iránti tisztelet, az empatikus megértés jellemzi.

            A demokratikus attitűdök elsajátítása, élő gyakorlattá tétele másfajta tanítási-tanulási stílust feltételez. A kurzus a nagy pszichológiai iskolák bevált, letisztult módszereit, eszközeit, technikáit, eredményeit alkalmazza egy sajátos, újszerű kombinációban. Az elméleti anyag feldolgozása előadás és vita során történik. A saját élményű, tapasztalati tanulás pedig a gyakorlati készségek fejlesztésére teszi a hangsúlyt. A hallgatóknak forgószínpadszerűen mód  nyílik különböző módszerek kipróbálására és az élmények kiscsoportos megbeszélésére is. Az ismeretanyag kognitív feldolgozását tankönyv és segédkönyv könnyíti meg.

            A foglalkozásoknak jó dinamikája van. A napirendbe ismételten bekerülnek a társaságot összefogó, szórakoztató, bizalom és önbecsülést erősítő gyakorlatok. Minden egyes blokk újra és újra az egymásra hangolódást elősegítő feladattal kezdődik és megerősítő gyakorlattal fejeződik be. A játékosság, a spontaneitás kialakulását különböző játékok segítik. A csoport és a csoportvezetők közötti közvetlen, élő kapcsolatot  a folyamatos visszajelzés, az üléseket záró értékelés biztosítja. A rövid, tömör, lényegretörő hozzászólások mutatják, hogyan kell módosítani a következő napirendet. Szükség van-e az előző tevékenység megerősítésére, vagy lehet bonyolultabb, intenzívebb feladat felé haladni? Így a résztvevők a nekik legmegfelelőbb utat járhatják be.

            A program sajátosságai közé tartozik, hogy nem ad kész receptet, egy általánosan használható formulát. Inkább arra ösztönzi az embereket és közösségeket, hogy találják meg a saját útjukat: Hogyan tudnának másokkal eredményesen együtt dolgozni? Ugyanakkor az út első lépésének a megtételében segít. Nevezetesen abban, hogy a résztvevők gondolkozzanak és a saját közösségükön belül találjanak megoldást arra, hogy saját maguk és mások energia tartalékait hogyan mozgósíthatják? Csoportszinten hogyan összegezhetik az egyéni szintű erőkifejtéseket a cél elérése érdekében?  A kurzust elvégzett hallgatók saját mikroközösségükbe nagyobb fokú együttműködési készséget visznek. Személyközi kapcsolataikban megjelenik az egymás iránti figyelem és megértés.

3. Alkalmazási területek

            Tantestületeknek szervezett foglalkozások különös jelentőséggel bírnak a pedagógusok közötti hatékony munkakapcsolat serkentése szempontjából. Bár az együttműködés készsége nagyfokú érzékenységet feltételez, a lényeg mégis az, hogy tanulható. Szinte már közhelyszerű, hogy csak az együttműködő tanár tud együttműködő diákot nevelni, de így van. Az iskolában is napról napra kell a gyerekekkel gyakoroltatni, hogy ez a készség fejlődjön és a hétköznapi érintkezés talaján megjelenjen a viselkedésben. Célzott fejlesztő gyakorlatok segítenek abban, hogy a tanárok és diákok kapcsolati kultúrája a minőségi változás felé mozduljon el.

            A program alapértékeinek általános iskolai gyerekek körében történő kipróbálása első ízben egy szegedi általános iskolában történt, az 1996/97-es tanév első és utolsó hetében. A csoport összetételét több szempontból is figyelemre méltónak véljük. Hét fő  második, öt fő harmadik és négy fő negyedik osztályos tanuló volt jelen, ebből fele cigány. Szakavatott irányítási stílus eredményeként a diákok képesek voltak csoportszabályokat alkotni. A Csipet csapat és az Aranycsapat javaslatára maguk hozták meg a döntést, hogy milyen értékek mentén működnek. Sőt, törekedtek a működési rend betartására is. Az egymásra hangolódás fázisában mindenki lehetőséget kapott arra, hogy a legjobb formáját kihozza magából.  Például az egyik kislány furulyázott, néhányan énekeltek, többen verset és mesét mondtak. A kedvező pszichológiai légkörben a gyerekek élményszinten élték át a program célrendszerének elemeit. Nevezetesen: tiszteljék és becsüljék egymást, igyekezzenek a társaikkal együttműködni. Így mindannyiónk élete jobb és boldogabb lesz.

            Az 1997/98-as tanév tanárképzés- és továbbképzés programja között szerepel több olyan széles körű program-sorozat megszervezése, koordinálása és lebonyolítása, ahol a nevelés érintett felei, a szülők, a tanárok és a diákok  közösen vesznek részt a foglalkozásokon. Az első szakaszban egy nevelőtestületi, a második lépésben egy-egy osztályközösség, végül harmadik fokozatként egy tanár-diák-szülő hármas kurzussal fejeződik be ugyanazon az iskolaközösségen belül a program. A lényeg az, hogy egy adott iskolán belül történik mindez. Mivel a gyerekek az iskola és a szülői ház kölcsönhatásában fejlődnek, a kurzus harmadik fokozata kitűnő gyakorlóterepnek bizonyul olyan vonatkozásban, hogy a három pólus valóban tanuljon meg együttműködni. Talán napjainkban a legszokatlanabb az  utóbbi forma, de mindenesetre teret és lehetőséget ad, hogy valódi dialógus, valódi kooperáció jöhessen létre tanár-szülő, tanár-diák, szülő-diák viszonylatokban. A lényeg, hogy a cselekvés szintjén, a szülői ház elvárásainak, törekvéseinek, igényeinek, elképzeléseinek az egyeztetése nyílt terepen, egymást megerősítve történjen. Ezt bizony tanulni és gyakorolni kell!

4. Eredmények - jövőbeli tervek

            Egyre több nevelőtestület jelentkezik azzal az igénnyel, hogy szeretne a napi tanítási folyamatban használható, a mai iskolai életvitelbe beilleszthető továbbképzési programon részt venni. Ez mindenképp azt jelzi, hogy szükség van erre a továbbképzési formára, amely a megújulást, általában véve az erőgyűjtést segíti. A tanszéki munkacsoport egyrészt a program irányítására készít fel embereket. Másrészt folyamatosan szervez továbbképzési napokat gyakorló pedagógusok számára. Az Együttműködés tanítása elnevezésű program útmutatójának a kidolgozása a csoportvezetők felkészítésében nyújt biztos támpontot. A foglalkozások filozófiai alapját, eszmerendszerét, az előkészítő szakasz képzési tapasztalatait tankönyv mutatja be. [4]

            1997 tavaszán nagyszabású szakmai rendezvény adott alkalmat arra, hogy találkozzanak egymással azok a kollegák, barátok és ismerősök, akik ismerik és a mindennapi pedagógiai gyakorlatukban alkalmazzák a program filozófiáját. A találkozón előadások hangoztak el a program elméleti hátteréről és széles körű gyakorlati alkalmazhatóságáról. Az összejövetelen 225 fő gyakorló pedagógus, egyetemi és főiskolai hallgató vett részt az ország 33 helyiségéből. A szakmai találkozó anyaga kötetben jelent meg. [5] Az írásos anyag lehetővé tette, hogy országos és nemzetközi szinten a program elméletét és gyakorlatát az érdeklődök szélesebb körben megismerjék. A kötet azoknak a hallgatóknak az írásait is tartalmazza, akik a kurzusokon részt vettek. A hiteles elbeszélések, a személyes élmények, az egyéni gondolatok, meglátások megosztása arra ösztönöz, hogy mások is részt vegyenek effajta továbbképzéseken.

            A program ismertségét és elismertségét mutatja, hogy a foglalkozások lebonyolítását szakmai anyagokkal, szellemi és erkölcsi elismeréssel, valamint anyagi eszközökkel rövid idő alatt többen támogatták. Eddigi támogatók: Encore Alapítvány, Szolnok (1994). Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanács, Budapest (1996). Iskolapolgár Alapítvány, Budapest (1996). Mentálhigiénés Programiroda, Budapest (1995). Oktatási és Ifjúsági Alap Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (1996). Soros Alapítvány, Budapest (1995/97). Progress Alapítvány, Szeged (1995/96).

            Kedvező kutatási eredményekkel alátámasztva az 1998/99-es tanévtől a tanszék képzési kínálata között szerepel az Együttműködés tanítása elnevezésű részprogram mint kötelezően választható kollégium és fakultációs program. Reményeink szerint a képzési tapasztalatok eredményeit más főiskolák, egyetemek pedagógiai-pszichológiai tanszékei is hasznosíthatják egy ajánlati képzési csomag kidolgozásával és hozzáférhetővé tételével. Az ajánlati képzési csomag tervezett komponensei a következők: (a) átdolgozott útmutató a csoportvezetők kiképzéséhez (b) tankönyv és segédkönyv tartalmi és formai gazdagítással (c) oktatási eszközök fejlesztett változata.

5. Korlátok és lehetőségek

            Tény, hogy a társadalmi formáció változásával a korábbi ismeretekkel, készségekkel már nem tudunk boldogulni. Az újakkal pedig még nem tudunk jól működni. A megrögzött szokások, sztereotípiák nehezen átépíthetőek. A magatartásban, a viselkedésben bekövetkezett változás olykor lassú és nehezen tetten érhető. Ez a folyamat hosszú ideig tartó és elszánt minőségi munkát kíván az egyénektől is és a közösségektől is egyaránt. Az eredmény viszont nem azonnali és főként nem látványos. A képzési programok a fejlődést, a változást mozdítják elő. A realitásokkal való számolás ugyanakkor néhány korlátot jelez. Számolni kell azzal, hogy a foglalkozás-sorozat munkaigényes és költséges. Egy kurzus vezetése legalább két szakember 2x1 napos teljes munkaidejét igényli. A program technikai lebonyolítása több személy együttműködő munkáját kívánja. Mindenekelőtt az igazgató támogató hozzáállása szükséges, hogy az iskola működési rendjébe beillessze a programot. Nehézséget jelenthet a gyerekek felügyeletének a biztosítása, míg a foglalkozások zajlanak. Ahhoz, hogy a kurzus végeztével kialakult pozitív irányú változás többé-kevésbé maradandó legyen, vagy újabb fejlődésre serkentsen, ismételt foglalkozások szervezése szükséges. Ami újabb anyagi és szellemi erőfeszítéseket kíván az iskola egészétől, tanároktól, szülőktől és diákoktól egyaránt. Ugyanakkor a hatékony fejlesztő programok széles körben történő elterjesztése mellett szól az a döntő érvényességű tény, hogy nem mondhatunk le a kooperációról és a csapatmunkáról, hisz ahogyan többen megfogalmazták: "egyetlen tőkénk a szürkeállományunk". Az emberi viszonyulás, a hozzáállás nagymértékben segíthet a nehézségek enyhítésében és a feszültségek oldásában. A tanárok és diákok előtt feltétlenül kell lenni egy olyan mintának, amely élményszinten nagy ráismeréseket eredményezhet: együttműködéssel jobb és tartósabb eredményt lehet elérni.

            Végezetül azok a gyakorló pedagógusok szólalnak meg, akik a foglalkozások hatására személyközi kapcsolataikba nagyobbfokú együttműködési készséget vittek. Befejezés helyett arra a kérdésre válaszolnak, hogy miért érte meg nekik, hogy erőt, energiát és pénzt invesztáltak abba, hogy a programot megismerjék és alkalmazzák. Egy-egy mondat a hallgatók egy-egy válasza a feltett kérdésre. "Amikor törekedtem arra, hogy egy probléma megoldásakor együttműködjek, egyfajta lelki felemelkedettséget éreztem", ... tartós megbékélést eredményezett", ... a lelki békémet kaptam vissza", ... az ellenfelem attól a pillanattól kezdve a bizalmába fogadott", ... jó érzés, hogy bíznak bennem", ... nem gondolok rossz szívvel az akkori helyzetemre", ... a gyerek, akivel az eset történt, rendszeresen meglátogat", ... jóleső érzés, hogy tudok hatni", a ... partnerem elfogad engem olyannak, amilyen valójában vagyok, nem kényszerülök szerepjátékra, manipulációra", ... a diák felszabadultabbá vált, azóta szereti az iskolát".

Megjelent: Módszertani Közlemények. 1998. 38/2. 53-57.o.



[1]     Elhangzott: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Akadémiai Nap. 1. sz. Tudományos - szakmai bizottság. Szeged, 1997. november 7.

[2]     Művelődési és Közoktatási Minisztérium (1995): Nemzeti Alaptanterv. Budapest 1995. 7.o.

[3]     Lásd bővebben: Papp György (1993, szerk.): Diákönkormányzatok. Iskolapolgár Alapítvány, Budapest. Állampolgári technikák az iskolában sorozat. Sorozatszerkesztő: Pál Tamás.

[4]     Farkas Olga (1997): Szemléletváltás. APC Stúdió, Gyula

[5]     Farkas Olga (1997, szerk.): Az élményszerű tanulás. Europrint Bt., Szeged


Vissza