Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

Szemléletváltás. Egy hét tanulmányút Dániában [1]

            1992-ben Csongrád megye Közgyűlése és a dániai Storstroms megye együttműködési megállapodást kötött, amely az oktatásügy és a kulturális élet területére is kiterjed. Így vált lehetővé, hogy 1994. októberében 35 Csongrád megyei pedagógus Nykobingbe tölthetett egy hetet a dán Külügyminisztérium erkölcsi és anyagi támogatásával. A magyar delegáció gazdag tapasztalatokkal alig néhány hete érkezett haza. Talán már valamennyien visszailleszkedtünk a megszokott életünkbe, újra a hétköznapokat éljük. Ám egy_egy utazás nem tűnik el nyomtalanul az ember életéből. Több vagy kevesebb, apróbb vagy nagyobb dolgot másként kezd látni a világjáró, óhatatlanul a gondolataiba férkőzik a másik nép gondolkodása, kultúrája, szokásai. A megélt élmények így vagy úgy integrálódnak, hosszabb _ rövidebb ideig foglalkoztatják az idegenben jártakat.

            A tanulmányút végén, visszautazáskor, Gedserből elindulva, a nyílt tengeren szomorúan állapítottuk meg: "Ez már történelem." Aztán reményteljes bizakodással buzgón végiggondoltuk azt, hogy mi tette ránk a legmélyebb benyomást. "Talán a múlt ekképp jövő lehet" _ játszottunk tovább a gondolattal. Majd feltettük magunknak az újabb kérdéseket: "Mi az, amivel feltétlen gazdagabbak lettünk, milyen szemléletet, életfilozófiát hoztunk haza magunkkal, amivel tágult a látóterünk?"

Első benyomásaink

            Barátságos fogadtatás

            Melegség töltött el bennünket, amikor a 30 órás viszontagságos út után dán földre érve Bjarne Lund Hansen és Anders Terman Olsen úr kedves barátsággal üdvözölt. Ezekben a pillanatokban még nem gondoltuk, hogy Anders személye, a későbbi természetvédelmi csoport vezetője, meghatározó lesz a külföldi tartózkodásunkat illetően. Bár kétségkívül, igen kellemesnek tűnt már az első pillanattól kezdve. Mi több, az első formális és informális beszélgetés során azonnal érzékelhetővé vált a finom humora. A maga természetességében, megnyerő modorban előadta, hogy "Biztos nem lesz probléma a szállással, a Fiatalok Hoteljában, mert itt mindenki fiatal." Így az évek számát feledve, fiatalos lendülettel a két_három fős szobák elfoglalását, az emeletes ágyak elosztását derűsen, jókedvűen kezdte meg a csoport majd másfél napos utazás után. A festői szépségű környezetben, fákkal, virágokkal és élő sövénnyel körülvett szálláshelyünkön hamarosan otthon éreztük magunkat.

            Követhető előadások

            Az első szakmai program alkalmából a dán_magyar kapcsolatok koordinátora a dán politikai és oktatási rendszerről, a megyék, a járások, a kommunák működési mechanizmusáról beszélt. Rövid, átfogó képet adott a különböző régiók feladatairól. Rögtön feltűnt, hogy az előadó következetesen először jelezte, hogy miről fog beszélni, és tényleg arról beszélt. Egyszerűen, röviden, tömören, világosan és ami igen lényeges: követhető módon. Igazán nagyra értékeltük, hogy ugyanezek a jellemzők vissza_vissza tértek a későbbi előadások alkalmával is.

            Gert Fosgerau rektor ugyanilyen stílusban mutatta be a vordingborgi Állami Szeminárium szerepét. Peder Sass képviselő a dán parlamentről szóló tájékoztatója is hasonló mutatók mentén írható le. Semmi fortély, semmi bonyolultság. Az egyszerű, szép, tiszta, világos beszéd ugyanúgy sajátja tanárnak és diáknak, megyei vezetőnek és természettudósnak egyaránt.

Gyakorlat orientált gondolkodásmód

            Az Állami Szemináriumban tett látogatás során a mondanivalóját a rektor így kezdte: "Az idő az oktatást átalakította". Ez a kezdő mondat egyúttal alapgondolatnak is felfogható, hisz valamennyi dán emberrel történő találkozásunk alkalmával mindannyiszor az volt az érzésünk, hogy az emberek az élet minden területén a konkrét, mindennapi szükségletekből indulnak ki, arra érzékenyen reagálnak. Erre vonatkozó utalás többször elhangzott a személyes beszélgetések alkalmával is: "A dolgok annyit érnek, amennyire használhatóak." A gyakorlatra orientált beállítódás például abban is kifejeződik, hogy a tanárjelölteknek húsz hét iskolában eltöltött tanítási tapasztalatra van lehetőségük. Minden általános iskola gyakorló iskola is egyben. Ismétlődően az volt a benyomásunk, hogy a meglátogatott iskolákban a tanárok és a diákok a dolgokat elsősorban "teszik" és másodsorban  beszélnek róla.

            A dán_magyar együttműködés során a jövőben megvalósítandó projekt ötletében is nagy hangsúlyt kap a napi tevékenység, a konkrét, kézzelfogható dolog: "A gyerekek írjanak, rajzoljanak a mindennapjaikról, az iskolájukról, az otthonukról." Vagy: az 1994 évi oktatási törvény megszületésének közvetlen előzménye az volt, hogy a gyakorló pedagógusok fogalmazták meg, mit szeretnének, mi az, ami a gyakorlatban nem vált be, mit kell módosítani az eredményesség érdekében.

            Figyelemre méltó volt számunkra az a tény, hogy egy új ismeretet, információt, szabályt, követelményt azonnal használnak a tanárok. Például az idén életbe lépő új oktatási törvény szellemében minden gyereket külön egyéniségnek kell tekinteni a pedagógusnak. Így a jelenlegi cél, hogy ebben a szellemben tanítsanak minél hamarabb egész Dániában. Annak érdekében, hogy rövid idő alatt minél több tanár tudja alkalmazni az új törvényt, a legpraktikusabban, az iskolákban, a helyszínen tartanak továbbképzéseket az erre illetékesek.

            A praktikus gondolkodás alakítására további példákat is láthattunk. Mindenekelőtt a gyerekek sok olyan dolgot tanulnak, amit az életben használni tudnak, például szőni, fonni, varrni tudnak a fiatalok tömegesen, készségszinten. A gazdaságosság, a takarékosság az egész apró korosztályt is foglalkoztatja, már kiskortól azon törik a fejüket a tanulók, hogyan lehet az energia használatot csökkenteni.

Derűs életszemlélet _ a diák is, a tanár is elégedett

            A szokásos tantárgyfelosztáskor ha a szükség úgy hozza, hogy valamelyik tanárnak egy olyan tantárgyat kell tanítani, melyiket régebben tanított, vagy egyáltalán nem, az első reakció az, hogy szívesen kipróbálnak egy újabb területet, de előbb szeretnének egy tanfolyamon részt venni. Örömmel élnek azzal a lehetőséggel, hogy részt vehetnek a tanárképző főiskolák által szervezett programokon.

            Sokféle nevelési módszer, oktatói segédanyag létezik természetesen Dániában is. A kereskedelemben kapható minden létező tankönyvről a Pedagógiai Intézetben teljes áttekintésre van alkalmuk a pedagógusoknak. Így az adott iskola adott korcsoportjának leginkább megfelelő tankönyveket, segédeszközöket rendelheti meg a tanár. Ami számunkra igazán meglepő, a lehetőségek kavalkádja, a sokszínűség ellenére mégis egy rendezőelv mentén szerveződik a végeredmény: általában véve mindenki elégedett, a tanárok is, a diákok is. Egy gyakorló pedagógust kérdeztünk: "Mit tenne először az oktatásügyben, ha művelődésügyi miniszter volna?" A válasz nagyon egyszerű volt: "Nem kell ahhoz miniszternek lenni, megtehetem a szakszervezeten keresztül is azt, amit szeretnék, vagy szeretnénk. Első lépésként jól megfogalmazzuk azt a konkrét dolgot, amiről úgy gondoljuk, hogy változtatni kellene. Ha ez valóban szükséges és jobb eredményt feltételez, nagy a valószínűsége, hogy el is érjük."

             De ugyanígy a gyerekek is elégedettek. Nem kötelező iskolába járni, ha otthon a szülők fel tudják készíteni őket a vizsgákra. Ennek ellenére "belátják, hogy jobb, ha iskolába járnak", mint ahogyan megfogalmazták a szülők és a nevelők. A nulladik, óvodai osztályt is "erőszak alkalmazása nélkül" veszik igénybe a gyerekek. "Aki előbb akarja megszokni a légkört, annak erre lehetősége van és élnek is ezzel" _ hangzott a rövid summa. Úgy tűnik, az idegen nyelv tanulását illetően is más alapállásból választanak a gyerekek, mint ami számunkra megszokott. "Szinte minden gyerek választja a németet _ ami szintén nem kötelező -, mert sokat használhatja" _ magyarázta a motivációs okokat egy általános iskolai tanárnő.

            Egy másik szemléletbeli különbség is figyelemre méltó lehet. Érettségi után, ha valamelyik diák nem folytatja felsőfokú intézményben a tanulmányait vagy egyszerűen csak egy_két évig ki akarja próbálni, hogy milyen dolgozni, semmiféle tragédia nem történik. A gyerek nyugodtan megteheti ezt anélkül, hogy a családja valamiféle zsákutcát élne át a sikertelen fölvételi kapcsán. Az ember értékét láthatóan és érzékelhetően nem az iskolai teljesítmény, a formális sikerek és sikertelenségek, hanem maga az ember jelenti. A tapasztalatunk szerint is bármelyik munkaterületen az egyetlen írott és íratlan szabály Dániában: "A minőség állandóan jó legyen, ennek nem szabad alábbhagyni. A lényeg, hogy aktiváltak legyenek a gyerekek, teljes kapacitásukkal részt vegyenek abban, amit csinálnak." _ magyarázta Anders Terman Olsen úr, a Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa.

Demokratikus gondolkodásra nevelés

            Ismeretes, hogy a szemlélet vonatkozásában a tömegkommunikációnak milyen jelentősége van a személyiségfejlődésben. A Tv 2 vordingborgi stúdióban tett látogatásunk arról győzött meg bennünket, hogy a helyiek ezzel a lehetőséggel élnek is. A helyi tv három alapelv szerint működik. Mindenekelőtt így fogalmazott a stúdió vezetője: "Az első és legfontosabb, hogy emberi legyen a program". Majd így folytatta: "A mindennapi életről csinálunk műsorokat, amire van érdeklődés, azzal foglalkozunk." De ami igazán lényeges a látogató szemével, hogy a lehető legtermészetesebb módon hangzott el a következő mondat: "Az állam nem avatkozik bele a folyamatba, ha már megvannak a vezetők és meg van határozva a költségvetés, a további teendők már a mi dolgunk".

            Az oktatásügy kapcsán is megfogalmazódtak hasonló gondolatok iskolaigazgatók részéről is: "Az állam határozza meg a fő törvényeket és az alapelveket. Miután a támogatás mértékét megállapították, a tanítás_tanulás folyamatának irányítása az iskola belső ügye. Minden iskolának saját vezetése van. Szülők, tanárok, tanulók, iskolaigazgatók és titkárokból álló csapat látja el a vezetési feladatokat. Így a gyerekek már az iskolában aktívan tanulják a demokráciát".

Középpontban a tapasztalat áll

            Dániai tartózkodásunk során többször visszacsengett a fülünkben Kodály Zoltán pedagógiai alapelve: " Az ismeret mindig a gyakorlatból vezethető és vezetendő le a minden gyerek számára elérhető rajzolás, festés és mintázás során." Több példáját is láttuk, hogy ez az alapelv hogyan válhat, hogyan válik élő gyakorlattá a napi tanítási gyakorlatban. "Égetően fontos, hogy a gyerekek ne csak könyvekből szerezzenek ismereteket. Muszáj, hogy a növendékek ki tudják próbálni a tanult és a tanulandó ismereteket a gyakorlatban is" _ kezdte a vaskor ötletdobozának a bemutatását Bjarne Lund Hansen úr a Pedagógiai Intézet igazgatója. Az esztétikus kivitelezésben készült doboz a vaskor szinte minden lényeges eszközét tartalmazta, amit a fiatalok felvehetnek, kipróbálhatnak, használhatnak.

            Szinte ugyanezekkel a szavakkal kezdte előadását Peter Vemming úr is, a Középkori Centrum igazgatója az intézmény pedagógiai hatásáról tartott tájékoztatója alkalmával: "Feltétlen muszáj, hogy használják, kézbe vegyék, megfogják, megtapasztalják a dolgokat a gyerekek." Majd több tanulásra alkalmas helyiséget mutatott be, ahol nem csak nézni, hanem használni is lehet a korhű bútorokat, berendezéseket. Egy_egy kor szellemében, az adott kor kulturális szokásai szerint valóságosan is élhetnek itt hosszabb-rövidebb ideig a gyerekek. Szimulációs folyamatban a napi tevékenység során kipróbálhatják, megtapasztalhatják a különböző népek, korok másfajta gondolkodását, viselkedését.

            A Nemzeti Múzeum "iskolaszolgálata" is hasonló elvek alapján működik. A foglalkoztató szobák, a más_más célra berendezett műhelyek működésén túl valóságos példáját láttuk a fent vázolt pedagógiai alapelv működtetésének. Ezt a benyomásunkat támasztotta alá továbbá az a tény is, hogy a múzeum hatalmas előcsarnokában az időszakosan kiállított művészi kivitelezésű repülősárkányok mellett több olyan modell is volt, amit a gyerekek kivihettek és használhattak a természetben. "Ne csak itt lássák, hanem a valóságban is kipróbálhassák." _ hangzott az egyszerű magyarázat.

            A Stevns Natur Center pedagógiai irányultságának a középpontjában szintén az élményszerű tanulás áll. A természeti iskola a városi forgalomtól távol, közvetlenül a tenger partján, háborítatlan környezetben működik. Látogatásunkkor a gyerekek néhány perccel azelőtt gyűjtött növényeket és állatokat vizsgálták. "Több olyan gyerek van nálunk, akinek írás és olvasási nehézségei vannak" _ kezdte az iskolát bemutató beszélgetést a vezető tanár. Majd így folytatta: "Itt életre szóló nagy felfedezéseket tesznek a gyerekek. Élőben tanulmányozzák a természeti csodákat. Ezekre szívesen emlékeznek vissza és még arra is hajlandók, hogy leírják az élményeiket. Egymás írásait csereberélgetik, közben pedig arról is elfeledkeznek, hogy olvasási nehézségeik vannak." Mint valamennyi meglátogatott iskolában, itt is élő gyakorlatát láttuk annak a jól ismert nevelési elv megvalósulásának, miszerint: amiben közvetlen érdekelt a gyerek, azt szívesen és örömmel csinálja, ennek következtében pedig eredményesen.

Újra itthon

            Igaz, hogy a magyar delegáció minden tagja már a megszokott életét éli, de bizonyára nem ugyanúgy, mint az utazás előtt. Magunk részéről mindenekelőtt előadások szervezésekor, szemináriumok vezetésekor kisebb léptékben haladunk, egyszerűbben fogalmazunk és több visszajelzést kérünk a hallgatóktól. Mintha Dániában megtanultuk volna: az egyszerűbb több, mint a megtévesztő bonyolult. Néhány hete valahogy gyakrabban feltesszük magunknak a kérdést: "Mire lesz jó, mire lesz használható az, amit éppen teszünk? Mennyivel könnyíti meg a mindennapokat ez a megoldási forma?" Vagy több tevékenységünknél végiggondoljuk, mielőtt belekezdünk: "Hogyan lehetne azt a legcélszerűbben, a legtakarékosabb módon kivitelezni?" De ami még ennél is fontosabb volt számunkra a "dániai tanulmányút tananyagból" az, hogy mérlegre tettük a kihasznált és kihasználatlan lehetőségeinket. Bizony rá kellett, hogy jöjjünk, van még mit okosabban és célszerűbben, gazdaságosabban tennünk.

            Az életszemléletünk minden bizonnyal derűsebb lett. A napi munkánkban korábban "szükséges rosszként" felfogott két éves tanár _ továbbképzésen való részvételi kötelezettségünket ma már lehetőségként és nem a nyakunkba zúduló teherként fogjuk fel. Azt hisszük, ezek a tények már komoly szemléletváltást feltételeznek.

Megjelent: Új - Katedra. 1994-95. február 2-4.o.



[1]     A tanulmány eredetileg megjelent: Új-Katedra, 1995/96. február 2-4.o.


Vissza