Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar Neveléstudományi Tanszék

Esély – szabadság – személyiség [1]

            "Az Európai Tanács 1993. június 21–22.–i koppenhágai értekezletén jelentették be, hogy az Európai Közösség elvileg kész tagjai közé fogadni azon közép és kelet–európai országokat, amelyek Európai Megállapodással rendelkeznek, vagy ilyen szerződés megkötését tervezik, amennyiben ezek az országok megfelelnek bizonyos követelményeknek. A csúcstalálkozó minőségi jellegű feltételeket jelölt meg, ezek teljesítéséhez nem rendelt számszerű értékeket (például a nemzeti jövedelem szintje). A tagság feltételeként a demokráciát, a jogállamot és az emberi jogok érvényesülését, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és védelmét, a működő piacgazdaságot ... jelölték meg ..." [2]

            A minőségszemlélet tekintetében a "harmadik paradigmaváltás vagy eltolódás ugrásszerű tudati változást jelent az eddig elfogadott példához, mintához képest. A minőség esetében az első paradigma az előírásoknak, a második a vevő igényeinek való megfelelés. A harmadik paradigma a minőség emberi oldalát veszi figyelembe. Ennek érdekében a szervezeten belül a következőket kell elérni: az emberek tehetségének, szakismeretének teljes kihasználását, az egyén önmegvalósítását, az egyén felelősségvállalását a munkatársaival, munkaadójával és a társadalom tagjaival szemben, az elégedettséget a munkában." [3] Az integráció előkészítő szakaszában ez a fajta minőségszemlélet jut érvényre a tanítás és tanulás folyamatában is. Az új társadalmi forma átmeneti intervallumában a minőségi eredményekre törekvő oktatás és képzés kap hangsúlyt, mely az egyén tehetségének, képességeinek a teljes kibontakozását serkenti.

Személyiség

            Mit jelent az egyén önmegvalósítása?

            Pszichológiai aspektusból közelítve Abraham Maslow elmélete szerint "a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (a szükséglethierarchia), amely az alapvető biológiai szükségletektől azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Az egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a felette lévő szint szükségletei a cselekvés jelentős meghatározóivá válnak. Amikor nehéz élelemhez jutni és biztonságot teremteni, ezen szükségletek kielégítése határozza meg a személy cselekedeteit, és a magasabb szintű motívumoknak kevés a jelentősége. Az egyén csak akkor lesz képes az esztétikai és intellektuális érdeklődésére időt és energiát szentelni, amikor alapvető szükségletei könnyen kielégíthetők. A művészi és tudományos vállalkozások nem virágzanak olyan társadalmakban, ahol az embereknek táplálékért, hajlékért és biztonságért kell küzdeniük. A legmagasabb szintű motívum - az önmegvalósítás – csak azt követően teljesíthető be, hogy minden más szükséglet kielégülést nyert.

            Az önmegvalósító ember jellemző tulajdonságai között szerepel, hogy tehetségükkel, valamint képességeikkel hatékonyan élnek, a világot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot. Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek. Spontán módon gondolkodnak és viselkednek. Inkább a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak. Jó humorérzékük van. Kreatívak. Törődnek az emberiség jólétével. Mélyen átélik az élet alapélményeit. Erős és kielégítő kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel. Objektív nézőpontból képesek az életre tekinteni." [4]

Az önmegvalósítók sajátos viselkedésére jellemző – szintén Maslow nyomán –, hogy képesek az önmegvalósításra, úgy élik az életüket, mint a gyerekek, teljes elmélyedéssel és összpontosítással. Inkább új dolgokat próbálnak ki, mintsem ragaszkodnak a biztos módszerekhez. Tapasztalataik értékelésekor az érzéseikre hallgatnak, nem pedig a tekintély vagy a többség hangjára. Őszinték, kerülik a színlelést és a szerepjátszást. Felkészülnek arra, hogy nem népszerűek, mivel nézeteik nem egyeznek meg a többség felfogásával. Felelősséget vállalnak önmagukért, embertársaikért. Amit eldöntenek, hogy megtesznek, véghez is viszik.

            "... Az önmegvalósítás ... pillanatait Maslow csúcsélményeknek nevezi. A csúcsélmény egy olyan élmény, melyet boldogság és kielégültség jellemez – a tökély és a cél elérésének egy időleges, nem mások ellen irányuló és nem én centrikus állapota. A csúcsélmények változó intenzitással és különböző kontextusokban jelenhetnek meg: lehet például kreatív tevékenység, a természetben való gyönyörködés, másokkal való intim kapcsolat, szülői élmény, esztétikai élmény vagy a sportolás öröme, ... teljesség, tökély, életerő, egyediség, erőfeszítés-mentesség, elégedettség, szépség, jóság és az igazság értékei." [5]

            Az Európai Bizottság által megfogalmazva az európai társadalomnak három alapkövetelménye van, nevezetesen a társadalmi integráció, a foglalkoztathatóság növelése és az egyén önmegvalósítása. Pedagógiai oldalát hangsúlyozva, az egyén önmegvalósítása a nevelési célrendszer legmagasabb eleme, melynek kifejeződése számos részcél összegzéseként teljesedik ki. Az európai személyiségideál néhány ilyen eleme – az Európai Bizottság ajánlásaiból például az –, hogy a személynek képesnek kell lenni a dolgok jelentésének a megragadására, megértésére és az alkotásra. Kívánatos a nyíltság, a rugalmasság, a sztereotípiák átépítése. További sajátja a cselekvésre való orientáltság, az új, leginkább megkívánt ismeretek megszerzése, ahol a kulcsfontosságú fogalom a szakértelem. A versenyképesség, a globális foglalkoztatási piac új szemléletet feltételez. Ebből következően szükséges a megújulásra és az innovációra, a hatékony kommunikációra való képesség. A személyiségfejlesztés, a képességfejlesztés az oktatás és nevelés hangsúlyos feladata, hogy az egyén az új kihívásokra tudjon reagálni, képes legyen erőfeszítéseket tenni, hogy kielégítőbben alkalmazkodjon, ami aktív részvételt kíván (például szakképzettségek és munkarendszerek módosítása). Mindenekelőtt motivált legyen a tanulást illetően, saját képességeit jobban ismerje fel, személyiségének értékéről és szerepéről többet tudjon. Valamint a növekvő bizonytalanságban elengedhetetlen a tűrőképesség kifejlesztése is. [6]

Szabadság

            E sajátos személyiségfejlesztés a minőségi oktatás és képzés folyamatában a korábbitól eltérő eszköz és feladatrendszert kíván. Ideális esetben a személyiségbeli, intellektuális változás folyamata, a személy kiteljesedése a vállalatoknál, informális módokon megszerzett tudás és képesség során, valamint az iskolarendszerű oktatás kereti között zajlik. "Az oktatás minden szintjén elő kell segíteni a tanulás európai dimenziójának megvalósulását és érvényesülését ... " [7] A cél, az önmegvalósításra képes, a benső értelemben vett szabad emberek nevelésének az elősegítése, a pszichológiai érettség irányába. Hangsúlyozzuk, hogy a szokásostól eltérő, másfajta szabadságfelfogást kell itt érteni. A szabadság fogalmát nem filozófiai vagy történelmi aspektusból nézzük, hanem egy olyan pedagógiai-pszichológiai folyamatra gondolunk, amely során "valaki a korábbinál autonómabb, spontánabb, önmagában szilárdabban bízó emberré válik. Ez az élmény annak a szabadságnak az átélése, hogy azonosak lehetünk saját énünkkel ... Ahol a személy akarata, választása szabad, azonosul a saját egyediségével és többet megvalósít a belső lehetőségeiből. Nem a mások bele vetített értékei szabályozzák, amikor is a mások elvárásainak megfelelve létezett." [8]

            Carl Rogers nyomán ebben a szabadság fogalom értelmezésben az egyén fokozatosan önálló jogú személlyé válik, akinek saját érzései, célkitűzései, gondolatai vannak. Szabadságot nyer a választásra, a létezésre. Képes felelősen dönteni, választani. Csak a személyen múlik, hogy a destruktív vagy a konstruktív utat választja vagy sem. Aki ilyen értelemben megtanult szabadnak lenni, bízik önmagában, kreatívabb, felelősségteljesebb, másokra érzékenyebben reagáló személlyé válik.

            "A szabadság az oktatás alapvető célja kell, hogy legyen, a benső értelemben szabad emberek kialakulásának az elősegítése" – mint ahogyan a személyközpontú megközelítési mód atyja fogalmaz. Komoly módszertani probléma a hogyan kérdésre a válaszadás. Mindenekelőtt az alaptétel, hogy az egyénekből indulunk ki, a mikrokörnyezetből a makro környezet felé haladva történik a változás, fejlődés. Egyre több vizsgálati eredmény szól amellett, hogy magas bizalomszintű, sajátos pszichológiai légkörben az egyén önkiteljesedő folyamat a serkenthető. A nevelés lényege a belső motiváció, a vitális erő kiépítése, amit külső fegyelmező eszközökkel nem lehet megvalósítani. Külső fegyelmező eszköz lehet például a büntetés, az osztályozás, a megfélemlítés.

"Jelenleg rendelkezésünkre álló gyakorlati és kutatási információk tükrében úgy tűnik, hogy egy kapcsolat akkor serkenti (facilitálja) a fejlődést, akkor vezet nagyobb szabadsághoz, ha rendelkezik három alapvető ismérvvel ... (a pszichoterápiás kapcsolatban használt nevezéktan itt megváltozik, a továbbiakban a terapeuta kifejezés helyett tanár vagy segítő, a kliens kifejezés helyett diák kifejezést használunk).

A fejlődés három feltétele

(a) Ha a tanár hamisítatlan, ... kongruens ..., azonos önmagával (érzései, gondolatai, cselekedetei azonosak) ... akiben valamiképpen megbízunk, mert érzékeljük, hogy ... magával a személlyel állunk szemben, nem valamiféle udvarias, vagy hivatásszerű kulisszával ... Minél hamisítatlanabb, minél kongruensebb a kapcsolatban a segítő, annál valószínűbb, hogy a diák személyiségében változás áll be.

(b) Amikor a tanár az iránt, ami a gyerekben van, gyengéd, pozitív, elfogadó attitűdöt él át, az elő fogja segíteni a változást ... A tanár anélkül, hogy birtokolni akarná, gondoskodással fordul a neveltje felé. Ez annyit jelent, hogy a növendéket totálisan, nem pedig feltételesen becsüli ... Az inspiráló kapcsolat jellege, természete fenntartások nélküli és értékeléstől mentes.

(c) A harmadik feltétel az empatikus megértés, amikor a tanár percről percre érzékeli azokat az érzéseket, személyes jelentéseket, melyeket a diák átél, amikor ezeket belülről – mintegy a gyerek szemével – képes észlelni és amikor ezt a megértést, vagy abból valamit sikeresen közölni is tud a neveltjével, akkor a harmadik feltétel is érvényesül. A megértésnek ez a fajtája nagyon ritka. A személy így éli át ezt a folyamatot: Ha azonban valaki megérti azt, hogy milyen érzés, és milyennek tűnik úgy létezni, ahogyan én élek – anélkül, hogy elemezni akarna, anélkül, hogy ítéletet alkotna rólam –, akkor az ilyen légkörben fejlődésnek indulok ... Beindul egy terápiás mozgás, a diák ráébred, hogy – nem fájdalmak nélkül, de vitathatatlanul – tanul, fejlődik, hogy az eredményt mind ő, mind a tanár sikeresnek ítélheti majd." [9]

Eredmény

            Ilyen légkörben a személyiségfejlődés folyamatában konstruktív változások következnek be, építő jellegű energiák szabadulnak fel. Az egyén nyitottabbá válik mindarra, ami belül játszódik le, pontosabban oda tud figyelni a benne kialakuló érzésekre. Jobban tudatosítja önmagát, sikeresebben ki tudja fejezni elképzeléseit, gondolatait. Kevésbé védekezik, ugyanakkor nyíltabb, rájön, hogy eljutott arra a pontra, ahol az emberi organizmus természetes módján, szabadon fejlődhet, mozoghat. Lehet, hogy választásai tévesek, de szabadságában áll, hogy később javítson rajtuk. A személy felismeri, hogy választása szerint lehet sértő vagy konstruktív, önző vagy a csoport jólétének elkötelezettje. Ha mindezeket a választásokat gyakorolhatja, valószínű, hogy a fejlődési tendencia szociális értelemben építő irányt vesz.

            A minőségi oktatásnak és a képzésnek ez a módja elősegítheti a jól alkalmazkodó, alkotóképes, felelősségteljes, döntésre alkalmas személyek nevelését, akik nyitottan állnak a világ nagyléptékű változásai előtt. Legalábbis lehetőségként nyitva áll iskoláink előtt, hogy bennük az egyének kibontakoztathatják tehetségüket, képességüket. Fokozatosan szociális, fegyelmezett, együttműködő polgáraivá válnak a gyors ütemben táguló univerzumnak. Az agresszió zűrzavara helyett a felelős szabadságot, az önmaguk által választott korlátokat választják. Akikre az életkedv, az életerő, a spontán segítőkészség, az önmaguk által kezdeményezett cselekvés, a felelősségérzet, az ésszerű választás, az önirányítás jellemző. A fent kifejtett szemléleti alapú oktatási–nevelési mód érvényesítése olyan embereket nevelhet, akik képesek mások teljesítményét értékelni, akik nem mások jóváhagyásáért, hanem saját szocializált célkitűzéseik valóra váltásáért küzdenek, akik fegyelmezett erőfeszítésekre képesek, amelyek a fő célok elérésére irányulnak.

            Hogyan élik meg az önmegvalósítás, a pszichológiai érettség irányába vezető utat, a  szabadság állapotát a diákok? Hadd álljon itt néhány példa! "Mindez nem volt kötelező, mégis a rendelkezésre álló időben szüntelenül kedvem volt dolgozni a feladaton" (a személy felfedezte, mit jelent autonómnak, kreatívnak lenni). "Fontosnak, érettnek érzem magam", "amit mondok, amit teszek, az lényeges, mert kifejezi azt, ami vagyok", "bevonódtam", "felkavart", "minden elképzelhető mértéken túl ez a feladat jelentősnek bizonyult számomra". A megélt érzések kulcsfogalmai: alkotóképesség, kreativitás, belső szükséglet. [10]

Esély

            Elméletileg a fent vázolt értékek mentén az egyén biztosíthatja saját kiteljesedését, birtokba veheti a jövőt. A kontinens egészén zajló jelenlegi változások növelik a lehetőségeket az autonóm, sokkal változatosabb tevékenység végzésére. Az információs társadalom létrejötte megnövelte az egyéneknek az információhoz és a tudáshoz való hozzájutás lehetőségét is. A fiatalok számára más kultúrák megismerését, új ismeretek, jártasságok megszerzését számos cserekapcsolatokba való részvétel alkalmai növeli. Az egységes európai térség létrehozásával, amelyben azonos képesítési rendszer van érvényben, az emberek szabadon kereshetik a képességeikhez legmegfelelőbb munkahelyeket. Kétség kívül az ifjúság számára a horizont kitágult. Minden bizonnyal az eszményített kép jövőbe mutató, de meggyőződésünk, hogy ami ma ábrándnak tűnik, holnapra realitás lesz.

            A lehetőségek gyakorlati vonatkozását nézve az 1998/99–ben lebonyolításra kerülő, "Az ifjúság szemével" elnevezésű reprezentatív vizsgálat előkészítő szakaszában arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatalok hogyan vélekednek: Számukra mi lesz az uniós tagság előnye? (Ezúttal az előnyre tettük a hangsúlyt, bár tudatában vagyunk annak, hogy hátrányok is vannak). Kíváncsiak voltunk arra, hogy az önmegvalósítás szempontjából mit érzékelnek lehetőségként? Hogyan készülnek fel, hogy élni tudjanak az előnyökkel? A megkérdezettek között hat alsó és középfokú oktatási intézmény 209 tanulója szerepelt. A munka 1997 utolsó negyedévében zajlott. A vizsgálatban az integrációs folyamatok után érdeklődők, önkéntes jelentkezők vettek részt. [11]

            A vizsgálati módszerek között szerepelt a kérdőív, interjú, személyes beszélgetés, fogalmazás írása Lehetőségeim, melyek számomra megnyílnak címmel. Az adatok feldolgozása során egyértelműen körvonalazódott, hogy a megkérdezett gyerekek lehetőségként élik meg az integrációs folyamatot. Mint ahogyan megfogalmazták: "Aki akar, az tud magával mit kezdeni az életben." Vagy mások így vélekedtek: "Az uniós tagság több lehetőséget jelent számomra a nagybetűs életben”. A lehetőségként megjelölt fogalmak vonatkozásában lehetőség–kategóriákat alkottunk. Ezek a nyelv, a környezetvédelem, a gazdasági fejlődés – munka, a szociális – emberi kapcsolatok és a demokrácia érvényesülése.

            Néhány jellemző választ kiemelve, a nyelv tekintetében a gyerekek úgy vélik, hogy számukra a képzés, a tanulás könnyebb lesz. Mint írják, lehetővé válik számukra a külföldi nyelvtanulás, Európa más országaiban új ismeretek tanulása, más kultúrák megismerése. Figyelmet érdemlő egy hatodik osztályos tanuló véleménye, mely szerint a mi nyelvünket is többen meg fogják tanulni. Mint ahogyan megfogalmazta: "Magyarország híresebb lesz a többi földrészen is, ha például Amerikában azt mondják egy gyereknek, hogy magyar, akkor nem egy autótípusra gondol majd." A megkérdezett tanulók a jövőbe az utazást könnyebbnek ítélik meg. "Jó lesz, hogy útlevél nélkül utazhatok és megismerhetem Európát a valóságban" – vélekedik egy ötödik osztályos általános iskolai tanuló. A környezetvédelem tekintetében a diákok azt remélik, hogy "tisztább lesz a környezet, az ország nem lesz ilyen szemétbe." A gazdasági fejlődés –- munka kategória a következő kulcsfogalmakkal írható le a diákok megfogalmazásában: "esély a felemelkedésre", "gazdasági javulás", "magasabb életszínvonal", "jobb életfeltételek", "jobb megélhetés", "termékek minőségi javulása", "iskoláink a nyugati iskolákhoz fognak hasonlítani", "könnyebb munkavállalás", "jobb és több munkalehetőség", "szabad mozgás." A szociális – emberi kapcsolatok alakulása terén ekképpen vélekedtek a diákok:  "közvetlenebbek lesznek egymáshoz az országok", "az emberek közelebb kerülnek egymáshoz", "valahova tartozás, közösség", "új, korszerű számítógépes hálózaton kapcsolattartás", "a cserekapcsolatok révén az emberek olyan emberekkel ismerkedhetnek meg, akiktől tanulhatnak dolgokat", "mivel mi tanulunk nyelvet, kapcsolatot hoztunk létre német iskolával, sokat adunk és veszünk át tőlük. Örülök, hogy megoszthatjuk a problémáinkat a német gyerekekkel", "szeretnék egy közös kongresszuson részt venni, ahol minden országból  lenne néhány képviselő, és megvitathatnánk, hogyan tehetnénk jobbá minden diák és iskola helyzetét." A lehetőségként megfogalmazott fogalmak között szerepelt a demokrácia érvényesülése – gyakorlása is. "Civil társadalom fog működni a tanításban–tanulásban. Az iskola fenntartásában érdekelt állampolgárok saját érdekeik képviseletére, védelmére csoportokba szerveződnek és az érdekeiket képviselik" – 12 évesen fogalmazva. Míg mások a "többség és kisebbség közötti demokrácia érvényesülését", a "béke, csend, nyugalom, igazságot", mint lehetőséget remélik az integrációs folyamattól.

            Szemlélet, majd viselkedésváltás

            A tanulók fogalmazásaiban szemléletbeli, értékrendbeli változásokra utaló gondolkodásmód fejeződött ki. Például "nem az iskolázottság, hanem a tudás hiányzik", "nem azért kell érettségiznem, hogy legyen egy papírom, hanem azért, hogy sokat tudjak, meg tudjak felelni Európának", "tudom, hogy képes vagyok a kihívásokra reagálni", "kezdem tisztán látni a dolgokat", "utolsó szavam ennyi: irány a fejlődés", "mellette állok teljes szívvel", "el tudom képzelni Magyarország csillagát az Európai Unió zászlaján", "ha 12 éveseknek is lehetne szavazni, akkor én biztosan szavaznék az integrációra."

            A szemléletbeli változást idővel konkrét cselekvés követi. Kíváncsiak voltunk arra is: Hogyan készülnek fel a fiatalok, hogy élni tudjanak az általuk megfogalmazott előnyökkel? A válaszok alapján cselekvési program körvonalazódott ki. A megfogalmazásokból néhányat kiemelünk: "Tudatában vagyok annak, hogy sok problémát kell megoldani, ezért komolyabban tanulok", "sok olyan dolgot sajátítok el jelenleg, amire eddig nem volt szükségem", "a nyelv és a számítógépes ismereteimet gyarapítom", "a Schuman napra készülünk, mert minél többet szeretnénk tudni az integrációs folyamatról." [12]

Befejezésül

            Az európai értékrend érvényesülésének ösztönzésével a fiatalok számára elméletileg a lehetőségek adottak. Az információs társadalom létrejötte esélyt jelent számukra számos területen, mindenekelőtt az önkiteljesedés, az önmegvalósítás folyamatában. Ez a szemléleti alap új személyiségideált feltételez, olyan ideált, aki tud élni a lehetőségekkel, kibontakoztathatja tehetségét, képességeit. Ezt a folyamatot a minőségi oktatás és képzés serkentheti, mely a korábbitól eltérő mutatók mentén írható le. A nevelés folyamatában hangsúlyt kap az autonómia, a kreativitás, az alkotóképesség, a felelősségvállalás.

            Gyakorlati vonatkozásban a lehetőségek megvalósulása részben attól függ, hogy a fiatalok tudatában milyen mérvű és minőségű változások zajlanak le. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének szervezésében a fent említett  tájékozódó jellegű vizsgálat azt mutatja, hogy a vizsgálatban részt vevő tanulók az uniós tagságot esélyként élik át, készülnek rá, hogy a lehetőséggel élni tudjanak. Feltételezésünk szerint az 1998/99–ben lebonyolításra kerülő reprezentatív vizsgálat szélesebb körben és pontosabb képet fog adni az alkalmazkodási stratégiák kimunkálásának előkészítéséhez mind a tanárok, mind a diákok részéről.

"Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm!

Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk fény özön!

Egyesíted szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít.

Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid." [13]

Megjelent: Fejlesztő Pedagógia. 1998.2-3. 67-71.o.



[1]     Az előadás elhangzott: "Az Európai Unió szomszédságában" III. Nemzetközi Szakmai Konferencia. Az integráció ifjúsága – Az ifjúság integrációja. European Days of Development E.D.D. A Kormányzati Európai Unió Kommunikációs Stratégia által támogatott és a JATE Európa Tanulmányok Központ, a JGYTF Társadalomelméleti Tanszék, valamint a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány közös szervezésében. Szeged, 1998. március 06–07. Írásban megjelent: Fejlesztő Pedagógia 1998. 2–3. 67–71.o.

[2]      Izikné Hedri Gabriella - Palánkai Tibor (1996, szerk.): Európa ma és holnap. Hogyan készül fel Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásra? Macropolis Bt., Budapest. 139.o.

[3]      Kondor István (1997): Mi micsoda a minőségügyben? Gépipari Tudományos Egyesület. Ipari Minőségi Klub, Budapest. 128.o.

[4]      Csibra Gergely (1995, szerk.): Pszichológia. Osiris-Századvég, Budapest. 402-403.o. A fordítás alapjául szolgáló mű: Introduction to Psychology. Eleventh Edition Harcourt Brace Jovanovich College Publishers, Forth North, 1993

[5]      Uo. 403.o.

[6]      Tartalmi forrásanyag: Európai Bizottság: (1996): Tanítani és tanulni. A kognitív társadalom felé. Fehér könyv az oktatásról és a képzésről. Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Leonardo Iroda közreműködésével, Budapest. 141.o.

[7]      Halm Tamás (1996, szerk.): Európáról a katedrán. Középiskolai tanári kézikönyv az Európai Unióról és Magyarország csatlakozásáról. Euro Info Service, Budapest

[8]      A szabadság rész forrásanyaga: A szabadság elsajátítása. Szövegforrás: Carl R. Rogers, Person to Person. pp. 47-66. Először megjelent: Farber és Wilson (szerk.) Conflict and Creativity. San Francisco, 1963: McGaw-Hill, Inc. In: Pethő Éva (1983): Válogatás Carl Rogers műveiből. Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban. Módszertani füzetek 27. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest. 71-80.o.

[9]      uo.

[10]     Tartalmi forrásanyag és az idézetek: uo.

[11]     "Az ifjúság szemével" elnevezésű tájékozódó jellegű vizsgálatban részt vevő oktatási intézmények: Eötvös József Gimnázium, 6724 Szeged, Csongrádi sgt. 17. Igazgató: Szigeti Sándorné. Móra Ferenc Általános Iskola, 6724 Szeged, Zoltán u. 14. Igazgató: Szabó Márta. MJV Polgármesteri Hivatal Kertvárosi Általános Iskola, 6800 Hódmezővásárhely, Hóvirág u. 3. Igazgató: Hegedűs Pálné. Eötvös József Szakközépiskola, 6801 Hódmezővásárhely, Szent Antal u. 5-9. Bán Sándorné. Testnevelés Tagozatos Általános Iskola, 6800 Hódmezővásárhely, Szent István tér 3. Igazgató: Rostásné Pópa Mária. Radnóti Miklós Gimnázium, 6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 6/8.

[12]     Európa Te vagy! elnevezésű Robert Schuman Középiskolai Verseny az Európai Unióról és a Magyar Integrációról. Schuman a II. világháborút követő rövid időn belül kezdeményezte a két ősellenség, Franciaország és Németország kibékülését, s ezzel Európa békés egyesülésének megindulását. Ennek tiszteletére ünneplik minden május 9–n a Schuman – napot. Forrás: Edwin van Dessel (1996): Európa – úton. Az európai integráció története. Cross Iroda, Budapest. Közreműködő intézmények: Holland – Magyar Európa Mozgalom Alapítvány, Holland Történelem-tanárok Egyesülete, a Történelemtanárok Egylete, az Európa Mozgalom Magyar Tanácsa és az Euroclio 145.o.

[13]     Örömóda. F. Schiller. Jankovich Ferenc fordítása. Allegro assai.L.v.Beethoven


Vissza