Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

Ígéret egy jobb és hosszabb eredményre. Gyakorlati készségek tanulása AVP csoportokban

            Sokféle mozgalom és módszer létezik napjainkban, ahol tanárjelöltek és a gyakorló pedagógusok személyiségfejlesztő tréningeken hasznos ismereteket, jártasságokat, készségeket sajátíthatnak el. Ha valaki még nem élte át egy saját élményű csoportban a tanulás hatékonyságát, nagy lépést tesz előre az életben, ha rászánja magát.

            Ezt a folyamatot érzékeltetem, amikor a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéke kezdeményezéséről számolok be. Az első, fakultációs programként kínált Alternative to Violence Project kurzus az 1993/94-es tanév II. félévében 17 nappali tagozatos résztvevővel és három tagú vezető team-mel folyt. ( [1] ) A munkafolyamatban mint facilitátor a csoport egy tagjaként végig jelen voltam. (A későbbiekben a többes szám használata erre utal.)

Megválaszolandó kérdések

            A napi tanítási – tanulási folyamatban gyakran felmerül a kérdés: milyen "technikákra", gyakorlati ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a tanulócsoportjainkban a bizalom és az együttműködés légkörét sikerrel tudjuk kialakítani? Hogyan kell egy gyerekközösséget létrehozni és fenntartani? Milyen tanulási stratégiával, irányítási stílussal érheti el a tanár, hogy a tanulók képesek legyenek egyéni és közös célokat kitűzni, azokért kitartóan tudjanak dolgozni? Miként valósítható meg az osztálytermekben, hogy a gyerekek a szükséges tennivalókat egymás között felosszák és egymással kooperálva "igazi" csoportként működjenek?

            Mindezek az ismeretek elsajátíthatók, taníthatók és tanulhatók. Az alábbiakban az imént feltett kérdésekre adok választ. Elsősorban azt emelem ki, hogy egy tanárjelölt hogyan sajátíthatja el a nevelési folyamatban oly nélkülözhetetlen gyakorlati tudnivalókat, pedagógiai készségeket, képességeket.

A tanulás folyamata

A bizalom kialakítása

            Ahhoz, hogy a csoport komolyan munkához lásson, a csoporttagok közötti bizalom kiépítésére, a másik személy, mint "ember" megérintésére van szükség. Egymás számára ismeretlen, vagy felületesen ismert személyekkel kezdődött a munka. Voltak magyar–szlovák, biológia–kémia, földrajz–rajz szakosok, különböző évfolyamokba járó hallgatók. Az induláskor néhány strukturált gyakorlat segített a finoman érzékelhető bizalmatlanság, az élet okozta csalódások, gátlások oldásában. A pozitív irányú változás hamarosan érzékelhetővé vált. A kezdeti  általános bizonytalanság után a hallgatók kezdték magukat jól érezni. A pozitív gondolkodás serkentése és néhány megerősítő gyakorlat felszínre hozta, hogy így vagy úgy, de mindannyian bizalomra érdemes, értékes emberek vagyunk. A rövid, egymást követő négyszemközti beszélgetéseket lehetővé tevő gyakorlat során a csoport tagjai összebarátkoztak. Mind több és több személyes dolog kifejezésével kiépült a munkafolyamatban elengedhetetlen melegség, bizalom és közelség érzése.

Központi kérdés: erőszak és iskola

            A három napig tartó műhelymunka középpontjában az erőszak kérdése állt. A magyar értelmező kéziszótár szerint ez a fogalom: "Valamely cél elérésére irányuló kényszerítés, a hatalom kíméletlen alkalmazása". További kifejezések: "Erőszakot tesz magán, kénytelenségből természete, hajlama ellen cselekszik, ráerőszakolja, ráerőlteti magára, arcára. Szándékait kíméletlenül, akár erőszakkal is megvalósító, erőszakosan követelőzik, kényszeríteni próbál".

            Bár mindannyiónknak érthetőnek tűntek ezek a megfogalmazások, mégis a csoport elsősorban arra keresett választ, hogy neki magának, nekünk magunknak mit jelent az erőszak. Ahhoz, hogy a problémát megoldhassuk, ismernünk kell a probléma lényegét. Ezért szükséges, hogy a csoport maga fogalmazza meg, ő maga mit ért erőszakon? Fontos, hogy megegyezzenek, megegyezzünk a probléma természetében.

"Kinek mi jut eszébe az erőszak szó hallatán?" – hangzott a kérdés. Különösebb gondolkodás nélkül gyors egymásutánban különböző asszociációk özönét gyűjtöttük össze. A csoport cenzúra nélküli "ötletparádéja" a következőképp alakult:

            Az erőszak: sírás, nyomor, hideg, tömeg, érzelemhiány, eltiltás, nemi erőszak, kábítószer, bűnözés, szenvedés, megalázás, sorompók, atombomba, környezetvédelem, nem, hatalom, vadság, kémények, megalázó helyzet, birtoklásvágy, kiszolgáltatottság, bilincs, félelem, pótcselekvés, gyermekek, üvöltés, sikoly, fegyver, értelmetlenség, bűntudat, brutalitás, fal, üresség, terrorizmus, tudatlanság, elemi ösztön, háború, iskola, iszony, pénz, pusztítás, gumibot, szerepek, alkoholizmus, vandalizmus, tudás, barbarizmus, ösztön, gondolati erőszak, gépfegyver, kényszer, még-már, halál, határok, fájdalom, vér, eltört, bánat, szülők, irtózat, horror, csempe, tehetetlenség, hadsereg, politika, akasztófa, korlátoltság, kiszolgáltatottság, kés, megtörés, eszköz, bakancs, indulat.

            Lényegében érzékelhetővé vált, hogy az emberek különböznek az erőszakkal szembeni érzékenységükben. Ami az egyikőnknek elviselhetetlen, az a másikónknak természetes lehet.

Az ötletekből kifogyva, a szavakat valamilyen összefüggés alapján összekötve (pl. félelem – gyűlölet) hamarosan egy összekuszált pókháló forma alakult ki. Ennek ellenére, jól körülhatárolható öt csomópont különült el az úgynevezett Háló-ábrán. Ezek a következők voltak: 1. Nyomor, szenvedés, megalázás, halál. 2. Politika, háború, hatalom, 3. Félelem, bűntudat. 4. Alkoholizmus, kábítószer. 5. Iskola, szülők.

Több éve intenzíven veszek részt tréningek szervezésében és vezetésében. Döbbenetes számomra, hogy eddig még minden alkalommal a fent leírt gyakorlat arról győzött meg, hogy a paletta meglehetősen változatos annak a megítélésekor, hogy kinek mit jelent a fókuszban lévő fogalom. Ám a színes palettán a kirajzolódó ábra valahányszor azt mutatta, hogy az iskola, a szülő, a félelem és az erőszak meglehetősen nagyszámú "strigulával" az első helyen szerepel az egymással összefüggő fogalmak listáján. Ennél még tragikusabb a félelem és az iskola szópár egymást felidéző összekapcsolódása.

Mint pedagógus, fontos tennivaló körvonalazódott ki előttem: a tanárképzés segíthet és feltétlen segíteni kell, hogy a gyerekek fejében az iskola és az agresszió ne egymást felidéző fogalmak legyenek.

A megalázott gyerekek megrázó élményeinek feltárása

            A csoportos "ötletroham" után a személyesen megélt élmények felidézésével az erőszak emberekre tett pusztító, romboló hatása körvonalazódott ki. A következő feladatot kapták a hallgatók: "Menj vissza időben! Mint iskolás gyerek, idézz fel egy számodra erőszakként átélt eseményt!"

            "Nagy gondban voltam, amikor megkaptuk a feladatot" – kezdte a visszaemlékezését az egyik résztvevő. Aztán így folytatta: "Meglepett az, hogy az iskola és a erőszak eszébe jut-e valakinek? Valószínű azért, mert nekem soha nem volt problémám az iskolával. Édesanyámék aggódtak is, hogy soha egy betört ablak, soha egy egyes. Valami baj van ezzel a gyerekkel! Tényleg úgy kellett gondolkozni, milyen problémám adódhatott az iskolában? Aztán rádöbbentem, hogy az életem legmegrázóbb helyzetét éltem át az egyik iskolában."

            Aztán folyamatosan, szinte szűnni nem akaróan folytatták a többiek is a megélt, igaz, még ma sem tompuló, fájdalommal teli történeteket. A "látleletet" szavakban nagyon nehezen lehet összefoglalni. A lényeg, hogy a megélt élmények között jelen volt a hatalom durva gyakorlása, a visszaélés, a kiközösítés, a személyiség figyelmen kívül hagyása, a megtorlás, a megalázás, a gyanúsítás, a leszidás, a megszégyenítés, a kicikizés, az asztalcsapkodás, az ordibálás, a félelemkeltés, a mindenáron győzni akarás, a kigúnyolás, a düh, az indulat, a csúfolás, a pletyka, a nyilvános kinevetés.

            A feladat fontos tanulsága volt, hogy az erőszak nem szükségszerűen fizikai természetű. A legrosszabb, a legmegalázóbb, a legnehezebben elviselhető erőszakformát szinte kivétel nélkül mindenkinek a pszichológiai erőszak jelentette. Amikor az érzések figyelmen kívül hagyásával történnek a dolgok. Amikor személytelen hatalom áll az ember felett, amikor senki sem törődik azzal, hogy mi megy végbe ebben az gyerekben?

Szövetségkötés

            A megrázó történetek elbeszélései során érezhetővé vált az együttlét és az összetartozás szavak nélküli kifejeződése. Mindannyiónkat megsebeztek, mindannyiónk így vagy úgy szenvedett már és ma is szenved a brutalitástól, a durvaságtól. Az ülés alatt az egymás iránti mély figyelem, a megértés természetes módon végig jelen volt. Kimondva és kimondatlanul a személyesen is megélt fájdalom feltárása során a csoport egy életre "véd és dacszövetséget" kötött az agresszióval szembeni megoldások keresésére. A gyakorlat abban segített, hogy a továbbiakban ne kívülről szemléljük a dolgokat, hanem nekünk, magunknak legyen fontos a belülről izzó elkötelezettséggel történő megoldáskeresés.

A problémakezelés tanulása

            A megalázás iskolai megjelenési formáinak felszínre kerülése, a közkinccsé tett felkavaró történetek indították el azt a folyamatot, amely után az esztelen viselkedésformák gyökerei nyomában eredtünk. Szintén közös munka során rajzolódtak ki azok a karakterisztikus pontok, amelyek erőszakossá válhatnak. Természetesen itt is mindenkinek joga volt eldönteni, hogy számára mi az erőszak gyökere. Ezek a következők voltak:

Emberi természet, kompromisszum képtelenség, alkoholizmus, pénztelenség, szokások, tv, videó, megalázottság, tiszteletlenség, kompenzáció, primitivizmus, hatalomvágy, vallás, felszabadulás, sikervágy, sikertelenség, kitörés, önzés, tehetség, butaság, betegség, kilátástalanság, tehetetlenség, társaság, ambíció, kétségbeesés, életben maradás, anarchia, kéj, elemi ösztön, önismeret hiány, halálvágy, háború, béke, képtelenség az alkalmazkodásra, toleranciahiány, ösztön, félelem, unalom, élvezet, szeretethiány, fanatizmus, csak, másság, másság el nem viselése, sok energia, gyűlölet, társadalmi környezet, frusztráció, lehetetlenség, probléma megoldása, eltévelyedés, szegénység, utánzás, magány, tömeg, érvényesülési vágy, düh, féltés.

            A problémakezelés tanulásának kezdeti lépése az előzőekhez hasonlóan, meglehetősen színes volt. A személyenkénti eltérő indulási alap a továbbiakban olyan eszközrendszert kívánt, amely a sokféleséget egy rendező elv köré szervezi. Nevezetesen: személyesen kell megtapasztalni, hogy az erőszakkal szemben több alternatíva létezik. A további teendők felépítésének az alapelve szintén az egyéni élményekből való kiindulás, azok összegyűjtése, majd megerősítése volt.

Ismerkedés a kreatív konfliktuskezeléssel

Áttörés az éleslátás felé

            Az előző visszaemlékezéshez hasonlóan, immáron az volt a feladat, hogy mindenki idézzen fel egy olyan megélt konfliktust, amelyet sikerült erőszak nélkül megoldania. A továbbiakban az előzőek ellentéte került megvilágításra.

Az igaz, valóságos, megélt, erőszak nélküli konfliktusmegoldások elbeszélése ráébresztette a résztvevőket arra, hogy már mindannyian sikerrel gyakoroltuk ezt. Szinte "tananyaggá" állt össze, hogy a problémák kezelésében hosszabb és minőségileg jobb eredményt, olykor hihetetlen hatást lehet elérni a szokásostól eltérő módon, sablonok, sztereotípiák, jól bejáratott sémák nélkül.

            A valóságban gyökerező élmények meggyőző módon alternatívaként összegződtek a csoport "tankönyvévé": lehetséges úgy keresni konfliktuskezelő módot, hogy egyetértésre jussunk. Ha sikerül a másik ember szemüvegével is meglátni a világot, ha képesek vagyunk átértékelni az álláspontunkat, ha rájövünk, hogy nem helyes, az együttlét, a közös munka eredményesebb lesz. A nyitottság, a becsületesség és az őszinteség megkönnyíti az olykor heves érzelmeink és indulataink kezelését. Máskor a meghökkentés és a humor hozhat váratlan fordulatokat, kielégítőbb, hatékonyabb megoldásokat a konfliktusok megoldásában.

A csoport maga vonta le a következtetést: az emberek nem csak képesek, hanem igenis keresik az erőszakmentes megoldásokat. Az erőszak nem feltétlenül szükséges a sikerhez.

Az új viselkedésmód kipróbálása

            A későbbiekben a csoportülések lehetőséget adtak a saját és mások tapasztalatainak, a szokatlan beállítódások és viselkedések, új szemléleti és magatartási elemek kipróbálására, a kialakult egyéni attitűdök merevségének oldására, korrigálására.

További tanulási lehetőséget jelentett az "Építsünk egy új társadalmat" nevet viselő feladat.

Mini csoportokba szerveződve az "állampolgárok" azt a feladatot kapták, hogy tiszta lappal, a semmiből kiindulva építsenek fel egy új társadalmat. Vegyék figyelembe, hogy valójában mit akarnak, hogyan akarnak élni. Döntsenek az oktatásról, a törvényekről, a más társadalmakkal kiépítendő kapcsolatokról és egyéb szociális funkciókról. Mindhárom társadalomnak írásba kellett foglalnia a törvényeit. Majd az újonnan alakult "Államsziget", "Szivárvány" és "Zoodiákia" állam választott egy szóvivőt, aki a formulát bemutatta a többieknek. Az állampolgárok lehetőséget kaptak arra, hogy társadalmat változtassanak. Ezúttal erre nem került sor, mivel mindenki elégedett volt a sajátjával. Igy a tárgyalások elkezdődhettek a közös probléma megoldása érdekében. A probléma: az egyetlen hozzáférhető vízforrás egy folyó, amely mindhárom társadalom fennhatósági területén keresztül folyik. A választott képviselők a különböző nézeteket próbálták mindenki számára elfogadhatóvá alakítani. Az állampolgárok mindvégig jelen voltak és figyelték a munkát. Bármelyik résztvevő beleszólhatott a vitába. Egyetlen kikötés csupán az volt, hogy az előző csoportülésen megbeszélt új viselkedésmódokat amennyire csak lehet, alkalmazzák a munkában.

            Ezen tréningszakasz ideje alatt lezajló történések és események során a tanulási folyamatok érzelmi, gondolati és viselkedési szinten zajlottak. A problémamegoldás során, a "saját bőrén" tapasztalva a csoport mintát kapott arra, hogyan lehet közös célokat kitűzni és elérni. A tagok meghatározták a célokat, megtervezték a tennivalókat. Álláspontjaikat a visszajelzések alapján átértékelték. Javaslatokat, megjegyzéseket tettek. Ezúttal egy valóságos lehetséges modellben fejeződött ki, hogyan lehet közösséget építeni és fenntartani. Mitöbb: a személyek átérezték, hogy jó érzés tartozni valahova. Valójában megtapasztalták, hogy a hatalom megosztható és a személyes hatalom egyre növelhető. Saját élményen keresztül tanulták meg a hallgatók, hogy az erőszakmentes, kooperatív viselkedés győzedelmeskedhet az erőszak felett.

Általánosítható tapasztalatok

            Effajta közösség, amely a tiszteleten, a törődésen alapul, bárhol, bárkikkel kiépíthető szakavatott vezetői irányítással, néhány alapszabály, egymást követően jól felépített kommunikációs és konfliktusmegoldó gyakorlatok segítségével. A csoport építésének és karbantartásának módjait, a kooperatív viselkedés elemeit sajátították el a résztvevők. Ez mintául szolgált a tanárjelölteknek arra, hogyan kezdjék el például az osztályfőnöki teendőiket.

A három napos intenzív munka után az eredmény már a viselkedés szintjén látszott. A tréninget követően a csoport tagjai továbbra is kapcsolatban maradtak egymással. Rendszeresen találkoztak, megbeszéléseket tartottak, együtt jártak uszodába.

Kommentár nélkül

            Végezetül hadd álljon itt néhány gondolat azoknak a diákoknak a beszámolóiból, akik részt vettek a kurzuson:

            "Fantasztikus, hogy ismeretlen emberekből szinte néhány óra alatt egy igazi kiscsoportot alakítottunk ki, ahol mindenki tiszteli a másikat, a társak véleményét." "Öröm tagja lenni ennek a közösségnek, amelyet a nyitottság és a segítőkészség jellemez." "Felébresztett bennem egy elfelejtett tulajdonságot, pontosabban nem elfelejtett, csak mellőzött tulajdonságot. Ez pedig az, hogy a másik emberben is az érző lényt lássam. Jó látni, hogy mindenkiben megvannak ezek a tulajdonságok, csak elő kell őket hívni." "A tréningen tanultakat más ismerőseimmel kapcsolatban is alkalmazom. Érdekes módon beválik." "Tetszik, hogy mostanában jobban oda tudok figyelni másokra. Türelmesebben tudom őket végighallgatni, jobban meg tudom érteni őket." "A három nap felejthetetlennek bizonyult. Köszönöm, hogy résztővehettem a tréningen."

Végezetül

            A tanárképző főiskolák hallgatóinak, a gyakorló pedagógusoknak szinte létkérdés az erőszakmentes viselkedésforma tanulása. Hiszen csak "finom eszközökkel" érhető el, hogy a tanulókban az átélt, a meggyőződésből vállalt motívumok erőfeszítésre, cselekvésre késztető belső ösztönző rendszerré, vitális erővé váljanak. Egyetlen iskolának nem lehet célja a gátlások, szorongások beépítése, előidézése. Ugyanakkor minden iskolának a célja csak az lehet, hogy a gyerekekben lévő potenciális lehetőségeket kibontakoztassa, egészséges, boldog, vidám, tanulni és alkotni tudó tanulókat neveljen.

Megjelent lényegesen rövidített változatban: Csengőszó. 1994. február 3. 27-31.o.



[1]      A főiskolai tréning leírása az Encore Magyar Konfliktuspedagógiai Alapítvány által az "Az üldözés, kiközösítés, erőszak az iskolában" címmel a II. Országos Konfliktuspedagógiai Tanácskozáshoz kapcsolódóan meghirdetett pályázatán 1994-ben I. díjat kapott. A tréninget Fedor István vezette. Facilitátorok: Al-Hussami Katalin és Farkas Olga.


Vissza