Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

Tanulási lehetőségek Izraelben [1]

Elmélet és gyakorlat a demokráciáról

            A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja az Izrael Nemzetközi Intézet Kelet _ és Közép Európai Osztályával fennálló hagyományos együttműködés keretében 1997. augusztus 31 _ szeptember 21. között magyarországi civil szervezetek vezetői számára tanulmányutat szervezett A nem kormányzati szervezetek a demokratikus társadalomban  címmel. Bet Bertben, az Izraeli Fejlesztési Kooperációs Program keretében megrendezett szemináriumon gyakorló pedagógusok is részt vettek.

            Napjainkra hazánkban is létrejöttek a demokratikus állam keretei, de még hosszú átmenet szükséges ahhoz, hogy az emberek megtanulják és használják az úgynevezett civil technikákat. Így örültünk a lehetőségnek, hogy a tanulmányút alkalmat adott mindegyikőnknek, hogy az Ember és társadalom témakörben elméleti és gyakorlati ismereteket, készségeket sajátítsunk el. Majd megújulva, energiával feltöltve itthon folytassuk a napi egyéni és közösségi szintű tevékenységünket a polgári gondolkodás megszilárdítása érdekében. Bár tudjuk, hogy a személyes élmények aligha adhatók tovább általános érvénnyel, mégis kísérletet teszünk az igen gazdag, hasznos és kellemes tapasztalatok megfogalmazására. Ebben a rövid tanulmányban arra a kérdésre adunk választ, hogy nekünk, mint a programon részt vevő pedagógusoknak mit nyújtott ez a kurzus. Mi az, amit kollegáinknak, tanítványainknak át tudunk adni a gondolatébresztés igényével.

(a) Elméleti ismeretbővítés

            Civil szervezetek

            A munka során előadásokat hallgattunk meg A non-profit szervezetek helye és szerepe a demokratikus társadalomban címmel. Ben-Ami Ehrlich a jobb megértés kedvéért először áttekintést adott a demokratikus rendszer lehetséges struktúráiról és alkotó elemeiről. Kitért az emberek kulturális igényeihez leginkább illeszkedő nyugati és keleti típusú társadalmi modellekre. Majd arra a kérdésre adott választ: hogyan lehet működésbe hozni az intézményrendszereket, a törvényhozó, a végrehajtó, a bírói-igazságszolgáltató szférákat. Kiemelte az emberek, az állampolgárok felelősségvállalásának, az aktív és megváltoztató szerepük felismerésének, valamint gyakorlásának a fontosságát. Rámutatott arra, hogy melyek a segítő és melyek a gátló tényezők a fejlődés folyamatában. Végezetül a gazdasági, a társadalmi és kulturális összefüggések tükrében elemezte a civil szervezetek jelentőségét, tevékenységét, működésük tartalmi és formai kereteit az új típusú társadalmi struktúra kiépítésének időszakában.

            A téma elméleti megvilágítása igen hasznosnak bizonyult mindegyikőnk számára. A rendszerváltással lehetőségünk nyílt arra, hogy alulról szerveződő intézményeket, értékeket hozzunk létre és működtessünk. Így a számunkra ma nagyon is aktuális kérdésekre az előadások egyfajta választ jelentettek. A konfliktusoktól terhelt helyzetünkben a reményeink és elképzeléseink megvalósítása hogyan lehetséges? Hogyan segíthet elkerülni vagy enyhíteni a gazdasági nehézségek hatását az átmeneti szakaszban az a civil szervezet, amely tisztán állampolgári kezdeményezésből jön létre? Hogyan lehet megteremteni azokat az eszközöket, módokat, amelyek az új politikai kultúra létrehozását megkönnyítheti? [2]

            Piacgazdaság

            A gazdaság stabilizálásának meghatározó feltétele a működő piacgazdaság. A piacgazdaságra való áttérés folyamatában a közoktatás számára sem idegen fogalom a vállalkozás. Az új helyzethez való jobb alkalmazkodást segítette Reuven Weisz Üzleti kezdeményezések a szabadpiacon című előadása. Az előadó felvázolta a szabad_, és centralizált piac főbb jellemzőit. Felhívta a figyelmet a kezdeményezési ötletek forrásaira. Körvonalazta azok megvalósításának lehetőségeit. Rámutatott a társadalmi szükségletek felismerésében a fogyasztók, a működő vállalkozások, a forgalmazási csatornák, a kormány és a kutatás_fejlesztés szerepére. Motivációs vizsgálatok alapján elemezte, hogy a munka világában mi készteti nagyobb teljesítményre az embereket. Maslow szükséglet hierarchiájára alapozva olyan törvényszerűségekről esett szó, amelynek ismeretében a kezdeményezési kedv, a vállalkozói siker, a megelégedettség fokozható. Weisz úr a befektetett pénz és energiaveszteség elkerülése végett az ötletek szűrésének a fontosságát hangsúlyozta. Nyomban annak mikéntjét is készséggel ismertette. Kifejtette az új termékek kifejlesztésének, a termékek értékelési eljárásainak a mechanizmusait. Az előadó összegezte: "Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ adni, hogy az ötlet valós problémát old-e meg?" Majd a terméktervezés-, fejlesztés és értékesítés folyamatában kreatív megoldásokra adott ajánlásokat. Kitért a jogi szempontokra, a közismert gyakorlati jellegű hibákra. Végül a termék sikerének a tényezőit emelte ki. A gondolatkör zárásaként, mintegy iránymutatóként a kezdeményezés tízparancsolata hangzott el. Befejezésként élő példával megerősítette az elméleti fejtegetéseit. Befektetések állami támogatással Izraelben a fejlesztési területeken címmel ismertette az országos gyakorlatot.

            Az előadás a centralizált piaci mechanizmusokhoz szokott beállítódásunkat oldotta. Mindenképpen gondolkodásra ösztönzött. Akarva vagy akaratlanul az motoszkált a fejünkben, hogyan foghatnánk az ötleteink, elképzeléseink megvalósításához itthon?

            Tapasztalatcserék

            A látottak alapján örömmel állapítottuk meg, hogy Izrael lakossága a mindennapi gyakorlatával megerősítette és érvényesítette a tanult elméleti ismeretanyagot. A haifai Histadrut vezetőivel és kvalifikált munkásaival való személyes találkozás meggyőzött bennünket arról, hogy lehetséges erős szakszervezetet felépíteni. A legnagyobb gyárak, köztük az Áramszolgáltató, az Olajfinomító és a Fegyvergyár szakszervezeti problémáinak megoldására példaértékű metódusokat láttunk. Elgondolkodtató volt számunkra egyrészt ama  felfogás érvényesülésére tett törekvések, miszerint "minél jobb a munkásnak, annál jobb a tulajdonosnak". Másrészt az a gyakorlat, ahogy a szakszervezet igyekszik politikai befolyáshoz jutni. Törekszik arra, hogy megteremtse a maga parlamenti lobbiját, hogy megvalósíthassa célkitűzéseit.

            A Carmel Olefins Ltd plasztik termékeket előállító gyárban tett látogatás szintén más tanulási alkalmat jelentett számunkra. Megismerhettük a gyár filozófiáját: a mennyiség mellett a minőségre tevődik a figyelem. A valóságban tanulmányozhattuk az ISO_9001 minőségbiztosítás rendszert. Valamint az egész világon problémát jelentő műanyagok lebontásának, újrahasznosításának a módjait. Követendő példaként állt előttünk a gyártók és a természetvédők együttműködése. Tefen Indastrial Parkban tett látogatás során a "japán munkaszervezés és az amerikai ész kombinációjának" az eredményét láthattuk. A 30 kisebb ipari egységből álló társaság csúcstechnológiáját általános- és középiskola, technikusokat képző szakközépiskola tanulói a helyszínen sajátíthatják el. Fiatal, tehetséges vállalkozó emberek megvalósíthatják az elképzeléseiket az elektronika, a szoftverfejlesztés, a gyógyszergyártás, a természetgyógyászat területein. Az egész munkatevékenység naponta annak a kérdésnek a megválaszolására reagál, hogy mire van szükségük az embereknek? Tanulmányozhattuk a totálisan automatizált munkafolyamatot, az országos és nemzetközi szintű információs kapcsolat megszervezését.

(b) Élő módszertani kultúra

            Műhelymunka

            Az elméleti előadásokat, tapasztalatcseréket aktív műhelymunka egészítette ki. Szinte minden csoportvezető hangsúlyozta: nincs előrecsomagolt varázsrecept, hogyan lehet felépíteni és működtetni a demokráciát. Nem lehet megvásárolni az elégedettséget, nincs univerzális szabály vagy formula. Minden népnek a saját hatékony működési mechanizmusát kell kiérlelni, kiépíteni. A fejlődés első lépése, hogy a fejekben egy forradalmi változás legyen. A cél pedig az, hogy az emberek belássák az emelkedettebb együttműködés fontosságát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében szerveződött _ a résztvevők aktív munkájára, a belső energiaforrások mozgósítására alapozott csoportmunka. A Bevezetés a társadalmi, szövetkezeti rendszerbe elnevezésű blokkban a hangsúly a gyakorlati ismeretek fejlesztésére tevődött. Egy jól konstruált szimulációs folyamatban egy konkrét szövetkezetet alkottunk meg. Szövetkezetünk célja az volt, hogy a tagokat megvédjük, megóvjuk attól, hogy drágán vásároljanak. Pontosan meghatároztuk a főbb paramétereket. Megalkottuk a költségvetést, a működési rendet, megállapítottuk az alkalmazottak számát. A lényeg az volt, hogy kinek_kinek a fejében összeállt egy napjaink valóságában kívánatos szervezeti formát idéző közös szövetkezet, amely mentén munkához láthatott az immár a tagságot imitáló tanfolyami csoport. A működési rendszer megismerésének a folyamatában a saját bőrünkön tapasztaltuk meg a szervezetalkotás-, és fejlesztés eszközeit és módszereit. A belülről kibontott ismeretelsajátító munkastílus során _ szűk játéktérben ugyan, de _ olyan jártasságokra tettünk szert, amely mentén elindulhatunk a valóságos életben. Megalkothatunk és működtethetünk egy olyan szövetkezetet, amely szolgáltatásaiért a tagok alacsony, a legalacsonyabb árat fizetik. Ugyanakkor a feladatvégzés alkalmat adott arra is, hogy a rossz beidegződések oldódjanak. Például a tanultak alapján a legnagyobb tévedés, ha egy ilyen típusú szervezet a profitra szövetkezik.

            Közös útkeresés

            A demokratikus attitűdök, a nyitottság, a tolerancia, a kölcsönös tisztelet elsajátítása, élő gyakorlattá tétele másfajta tanítási_tanulási stílust feltételez. A tanulmányút alatt azokat a nevelési_oktatási eljárásokat ismertük meg, amely a posztgraduális képzésben, átképzésben eredményesek lehetnek. Mint ahogyan az előadók kifejtették "a felnőttek komoly élettapasztalatokkal rendelkeznek, tudatosan irányítják életüket. Saját döntéseik vannak. A sajátosságokat figyelembe véve az útkeresés folyamatában a közösen kialakított ismeretanyag és részvétel tűnik eredményesnek. A válasz ott van, ahol a kérdés és a probléma, magukban az emberekben. Mi csak ösztönzést és támogató környezetet adunk ahhoz, hogy az emberek bátran kutassanak tovább a megoldások irányában. Fontos, hogy az alternatív információk alapján a hallgatók gondolkozzanak és maguk döntsenek".

            A felkészítő tanárok gyakran arra tették a hangsúlyt, hogy mi, a magyar delegáció mit akarunk tanulni? Mi érdekel leginkább bennünket? Milyen problémákat szeretnénk megoldani? Majd abban segítettek, hogy elsősorban ezekre a kérdésekre kapjunk választ. Általában olyan lélektani klímát teremtettek, ahol a környezetből, a társaktól, a felkért előadóktól, a csoportvezetőktől, a tapasztalatokból sokat lehetett tanulni. A témakörben nem csak az ismereteink, de a készségeink is fejlődtek, gyarapodtak. A tanulás folyamatában a saját felelősségvállalásunk tudata erősödött, a szemléletünk formálódott, a látóterünk tágult.

            Tanulásszervezés

            A tananyag és az országgal való ismerkedés élményeinek a kognitív feldolgozását oktatási segédanyag könnyítette meg. Az Izrael ma című írásos anyagban részleteket ismerhettünk meg az állam Függetlenségi Nyilatkozatából. Ugyanakkor bővebb információt kaptunk az ország, a nép, az életmód, a nevelés és kultúra, a gazdaság, a demokrácia, a bevándorlás, a béke és a zsidóság történelme területeiről is. Az Izrael képekben című, művészi színvonalú reprezentatív fotóalbum pedig vizuális kifejezőeszközökkel mélyítette a benyomások, tapasztalatok mind teljesebb befogadását, a gazdag érzelmi hatás feldolgozását. [3]

            A tanulmányút programját a komplexitás jellemezte. Egyrészt ugyanolyan hangsúllyal szerepelt az elméleti ismeretanyag, mint a gyakorlati. Másrészt a kötött és a szabadon alakítható elfoglaltság váltakozott. Speciális érdeklődéseket elégített ki például a magyar nyelvű Új-Kelet független napilap szerkesztőségében tett látogatás, vagy a sportrajongók körében szervezett tengerparti kerékpártúra.

            A tanfolyam végeztével újra átélhettük a bizonyítványosztás semmi máshoz nem hasonlítható hangulatát. Az ünnepélyes zárás alkalmából gyönyörű kivitelű tanúsítványt vehettünk át. Haim Divon külügyminiszter, Maya Glasserman a program koordinátora és Ofer Bronchtein, a Nemzetközi Intézet igazgatója aláírásával hitelesítette, hogy a kurzust sikeresen elvégeztük. A záró rendezvényen Csenge István nagykövet és Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Konfliktusok Kutató Központjának igazgatója személyes jelenlétével tisztelte meg a magyar delegáció munkáját.

(c) Interkultúrális élményszerű tanulás

            Izraeli Nemzetközi Intézet

            A leírhatatlanul szép természeti környezetben, egy gyönyörű pálmaliget közepén álló Nemzetközi Intézet, The International Institute  Histadrut Izrael adott helyet, étkezési- és szálláslehetőséget, jól felszerelt tantermeket a tanfolyam zavartalan lebonyolításához. Az intézmény szellemiségének, a mindennapi munkájának a megismerése, a munkában való aktív részvétel élő modellt jelentett számunkra a nemzetközi fejlesztési és kapcsolati rendszer kialakításához. Mint ahogyan Maya Glasserman elmondta, a világ minden tájáról meghívnak embereket, kapcsolatokat építenek és tartanak fenn. Tanfolyami csoportokat szerveznek a volt Szovjetunióból, Spanyolországból, Portugáliából, Magyarországról, Bulgáriából, Ausztráliából. Évente 2400 ember 140 országból érkezik az országba, hogy megismerkedjen az itt élő emberekkel, hogy részt vegyen különböző kurzusokon, elsősorban a Nem kormányzati szervezetek a demokratikus társadalomban témakörben. Tapasztalatcserékre magyar csoportoknak két és fél éve van lehetősége. A Külügyminisztérium Nemzetközi Osztályán kívül holland, amerikai és dán civil szervezetek segítenek a kurzusok finanszírozásában.

            Személyes élmények

            Különös élményt jelentett számunkra a szűk értelemben véve szervezett program keretén túl, hogy megismerkedhettünk, megbarátkozhattunk különböző kultúrájú emberekkel. Mauritiusi, tanzániai, ugandai, üzbég, mongol, jordán, palesztin, argentin nőkkel és férfiakkal éltünk együtt három hétig ugyanabban az épülettömbben. Közösen ettünk, ittunk, szórakoztunk. Ugyan külön csoportokban, de ugyanazokat az ismereteket tanultuk. Az azonos    élettér, az együttes örömök, a közös problémák megoldásának a hatására pontosabb kép alakult ki bennünk arról, hogyan élnek, gondolkodnak mások. Az élet közvetlen valóságában tapasztalhattuk meg a kulturális háttérből adódó szokások különbözőségeit. A személyes élmények, a sokszor késő estébe nyúló eszmecserék alkalmat adtak az előítélet oldására, az egymás jobb megértésére, a közeledésre. Egyre több eleven kapcsolatba igyekeztünk egyik kultúrából a másikba áttenni a mondanivalónkat. Fekete és barna bőrű barátokat szereztünk. Egyikünk így emlékszik vissza az élményeire.

"Ami a különböző nemzetiségű embereket illeti, engem először meglepett, hogy az asztalnál ilyenek is, olyanok is ülnek. Aztán egyre természetesebb lett, hogy közös asztalnál étkezünk. Szeretem a különbözőséget. Minden népet, nemzetet megmentenék, hogy mások is lássák, milyen színes a világ. Csodálatos volt, hogy főleg Ázsiából jött embereket ismertem meg. A nők tartása, megjelenése megkapott. Én egy mongol nővel laktam együtt, egy alapítvány igazgatójával. Rendszeresen összepakolt, általában a rendezettség benyomását keltette. Nagyon szorgalmasan tanult. Egy_egy rögzítendő kifejezés az ágyához mindig fel volt függesztve. Elalvás előtt is a tananyagra koncentrált. Komolyan készült az előadásokra, a szemináriumokra."

            Emberek barátsága az országok békéje

            Ben-Ami Ehrlich, a különböző kultúrák közötti szervezeti és viselkedési szisztémák kutatójának az előadása adalékot jelentett a makroszinten is tapasztalt  másság elfogadásához és kezeléséhez. Mint mondta _ "az ország ma a kultúrák ütköző területe. Gazdasági, politikai és társadalmi értelemben egyaránt nyugati és keleti értékek, értelmezések, azok különböző variációinak a sokasága él és létezik egymás mellett". Az előadó hangsúlyozta, hogy kultúrális szempontból nézve minden társadalom gondolkodásbeli sajátosságait három alapvető kérdés megválaszolása jellemzi. Nevezetesen: (a) Milyen a természethez való viszonyuk az embereknek? Úgy tartják, hogy a természeti, társadalmi jelenségek, folyamatok fölött irányítást, ellenőrzést gyakorolhatnak. Vagy erre nincs módjuk _ gondolják , a természet a legfőbb erő, amely fölött nincs hatalmuk. (b) Az emberek hogyan viszonyulnak az időhöz? A kérdéskör vonatkozásában a haladás_orientált gondolkodásmódra jellemző, hogy az időt folyamatában tekintik. Mint mondják, "nincs idő topogni, az időt ki kell használni". Ezzel ellentétben a múlt_orientált szemléletmód hívei az idő körforgás jellegét hangsúlyozzák. "Ej ráérünk arra még” felfogásban pocsékolják saját idejüket. (c) A harmadik kérdés arra ad választ, hogy a társadalmi viszonyrendszeren belül mennyire fontosak az emberi kapcsolatok? Vannak, akik úgy vélik, hogy nincs szükség arra, hogy az emberek kimutassák érzelmeiket. Középpontba a feladatközpontú gondolkodást állítják. Míg mások az emberi kapcsolatokra alapoznak. Hisznek abban, hogy az egyes ember érzéseivel, színességével a társadalmi élet minőségét emeli.

            Ehrich úr a következő gondolatokkal zárta az előadását. "Szociálpszichológiai kutatások szerint minden attól függ, milyen hatások érik az egyént, amelyben él. A kulturális háttér olyan mélyen gyökerezik, hogy legfeljebb technikákat lehet átvenni, de érzelmi azonosulásokat nem. Erővel nem lehet politikai befolyáshoz jutni. Erőszakkal a háborút ugyan meg lehet nyerni, de a békét nem. Ehelyett védeni és erősíteni kell a pluralizmust, a társadalmi sokszínűséget. A párbeszédet kell elősegíteni".

            Izrael törekszik a vallás ősi alapelvének az érvényesülésére: "Keresd a békét és törekedj rá!"

(d) Kirándulások - turisztikai programok

            Az országgal való ismerkedés

            A szakmai tanulmányút programját baráti, személyes légkörű turisztikai programok gazdagították. Az egyetemes emberi kultúra nagyhatású alkotásaiban gyönyörködhettünk. Egyedülálló természeti sajátosságokat csodálhattunk meg és élvezhettük a tengerparti fürdőzések, az új barátokkal, ismerősökkel a kellemes szórakozás örömeit.

            Az országgal való ismerkedés felejthetetlen benyomást tett ránk. "Izrael gazdag növény és állatvilága híven tükrözi, hogy három világrész találkozópontján terül el, változatos topográfiai és időjárási viszonyokkal. Közel ötmillió etnikai, kulturális és vallási eredetű lakos él itt. Zsidók, mohamedánok, keresztények, vallásosak vagy vallástalanok. Az iskolahálózat legfőbb feladata egy demokratikus társadalom felelős, hasznos tagságára nevelni a fiatalságot. A vízhiány, a kevés megművelhető föld és a természeti kincsek hiánya arra kényszeríti az országot, hogy gazdasága rendszerét különleges képzettségű munkásállományra és technikai haladásra alapozza. A törvény előtt mindenki egyforma. A polgári és emberi jogok mindenkire egyformán vonatkoznak. Izrael békejobbot nyújt a szomszédos államoknak és népeknek jó szomszédságot ajánlva." [4]

            Feltétlenül meg kell említenünk a szakmai programok és kirándulások szervezőjét izraeli részről Dan Badert. Aki az idegenvezetői szerepkört is magas színvonalon betöltötte. Biztos helyismerettel mutatta be az ország nevezetességeit, történelmi emlékhelyeit. A delegáció irányítója emberi kvalitásával, intelligenciájával meghatározó módon járult hozzá a kurzus sikeréhez. Magyar részről pedig Komlós Attila tette lehetővé, hogy a három vallás kultikus helyeinek sokaságában a tanfolyami csoport eligazodjon. Széles körű műveltségével, sodró erejű csoportvezetői kultúrájával, kiegészítő ismeretterjesztő magyarázataival, háttér_információival a bibliai emlékhelyeket, a művészi alkotásokat feldolgozhatóvá és átélhetővé, így maradandóvá tette.

            Holocaust Emlékhely

            Az élmények sokaságából kiemeljük  a jeruzsálemi Yad Vasem, Martyrs' and Heroes' Remembrance Authority, The Memorial Cave, a Holocaust Emlékhelyen tett látogatásunkat. Mély benyomást tett ránk a nagyszabású művel való találkozás. Az elementális erővel ható,  katartikus megrendülés hatására, erős érzelmektől kísérve feltettük magunknak a kérdést, mit jelent ma ez a fogalom nekünk: Holocaust. Mi a felelősségünk, mint tanároknak a jövő nemzedék tudatának a formálásában, hogy ne ismétlődhessen meg ez a tagadhatatlan történelmi tény. A felrázó élmény hatására cselekvési szándék fogalmazódott meg bennünk. A hatáskörünkön belül szívesen részt vállalunk a Soros Alapítvány által támogatott Tolerancia program terjesztésében és lebonyolításában.

            Az alapítvány Közoktatás_fejlesztés részprogramjának "alapvető célja, hogy a Facing History and Ourselves (Szembesülve a történelemmel és önmagunkkal) című programot hazánkban meghonosítsa. Ez az oktatási forma olyan akut társadalmi problémákkal foglalkozik, mint az előítéletek, a tekintélyelvűség és az etnikai gyűlölet. Szembesíti a diákokat a közömbösség és a konformitás veszélyével. Elemzi, hogy milyen magatartások, döntések, intézkedések, események vezettek a Holocausthoz, kifejti az államok és az egyes emberek cselekvési lehetőségeit és felelősségét. Alapvető cél, hogy kritikai gondolkodásra és állampolgári felelősségvállalásra késztesse a diákokat, érzékennyé tegye őket a demokráciát veszélyeztető jelenségekre". [5]

Összegzés

            A mindennapi élet szintjétől, az évezredes kultúrán át a modern csúcstechnológia alkalmazásáig láttuk, hogyan él és gondolkodik az ország lakossága. Megtapasztaltuk a szorgalmas munkájuk, a kedvezőtlen földrajzi adottságokkal való küzdelmük, az élethez való hozzáállásuk, az erőfeszítéseik eredményét. Lehetséges felépíteni egy országot, ahol többféle kultúrát, értékrendet, mentalitást kell összehangolni. Az előadások, a szemináriumok, a tapasztalatcserék, a viták és a beszélgetések során feldolgozott témakörök azt a motivációs alapot jelentette számunkra, hogy hazatérve ne mint szemlélők, hanem mint résztvevők serkentsük a demokratikus átalakulás folyamatát. A megszerzett gyakorlati és elméleti ismeretanyag új perspektívából újabb lehetőségekre irányította a figyelmünket. Megfogalmazódott bennünk az igény és elszántság, hogy a régi problémán új módon gondolkozzunk és cselekedjünk.

            A tanulmányút során erőt gyűjtöttünk és felfrissültünk. Barátságokat kötöttünk fehérekkel és feketékkel, hitet merítettünk az élethez, a fejlődéshez. [6]



[1] Megjelent: Új Katedra, 1997. december 1-5.o.

[2]     Az előadások angol szövegét magyarra Gecov Krisztina (National Federation of Workers' Councils) és Komlós Attila (Association of Hungarian Journalist) fordította. A tanfolyami anyagot Farkas Olga (European House) jegyezte le.

[3]     Lásd bővebben: Israel in Colour. Palphot Ltd. P.O.B. 2, Herzlia Israel. Photographers: L. Borodulin, M. Bertinetti, W. Braun, I. Grinberg, E. Maestro, D. Harris, Z. Mautner, Garo Nalbandian, R. Nowitz, S. Mandrea, J. Sahar, G. Leavy, J. Eshbol, U. Paz, A. Photo Graphics, D. Tal and M. Haramati, J. Sahar, I. Sela

[4]     Forrás: "NGO's in a Democratic Society" elnevezésű tanfolyam segédanyaga. Izrael-Bet Berl, 1997. augusztus 31 - szeptember 21.

[5]     Forrás: Horn Gábor (1995, szerk.): A Program. Soros Alapítvány, Budapest. 27-30.o.

[6]     A Demokrácia tanítása-tanulása címmel a tanulmányút tapasztalataiból Az Ember és társadalom program keretében segédanyag készült közoktatás vezetők, gyakorló pedagógusok és főiskolai hallgatók számára. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Neveléstudományi Tanszék, Szeged, 50. sz. segédanyag.


Vissza