Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

Európai értékek az oktatásban. Ismerkedés Németországgal és Luxemburggal [1]

Európai értékek az oktatásban címmel az Európai Házak Nemzetközi Szövetsége, az Európa Union Rheinland Pfalz és az Institud d' Európa Luxemburg egy hetes tanulmányutat szervezett Németországba és Luxemburgba gyakorló pedagógusok számára 1996. október 26. és november 2_a között. A delegációban 41 fő tanár vett részt az ország különböző helyeiről.

            A Nemzeti Alaptanterv "fontos szerepet szán a nemzeti hagyományoknak ... ugyanakkor az európai, humanista értékrendre, azokra a tartalmakra összpontosít, amelyek Európához való tartozásunkat erősítik". [2] A modernizáció, az oktatási rendszer átfogó reformja az arra felkészülő tanárok nélkül nem valósítható meg. Így az intenzív továbbképzésként is felfogható tanulmányút és szakmai kirándulás különös jelentőséggel bírt a résztvevők szemléletének formálásában. A program alkalmat adott arra, hogy a tanárok a kontinens egészén zajló nagyléptékű változásokról személyesen szerezzenek információkat, az európai érték-, és normarendszer egyes elemeit megtapasztalják, az egyetemes emberi kultúra néhány jellemző eredményét a helyszínen megismerjék, az európai államok közösségeibe zajló tendenciákat a mindennapokban érzékeljék.

            Az út során a pedagógusok különböző intézménytípusok tevékenységét ismerték meg, szemináriumokon előadásokat hallgattak az Európai Unió, a Társadalom és nevelés témakörökben. Iskolákat látogattak, személyes légkörű baráti beszélgetéseken, turisztikai programokon vettek részt. Mint a tanulmányúton részt vevő tanárok örömmel számolunk be arról, hogy az út során milyen élményben volt részünk, hogyan formálódott a szemléletünk.

(a) Ismerkedés az Európai Unió néhány intézményével

            Az Európai Bizottság Luxemburgi Központja

            W. Coeminne úr a gyönyörű üvegfalú épületben az előadását ekképp kezdte: "Semmit nem érünk el emberek, semmit nem érünk el intézmények nélkül. Csak ember mutathat példát, hogy a gigantikus vállalkozás, az egységes Európa megvalósuljon". Majd az előadó és a magyar delegáció között zajló párbeszéd formájában magyar részről a csatlakozás szándékának indítékairól, majd mindkét oldalról a tagállammá válás előnyeiről és hátrányairól esett szó. W. Coeminne úr a csatlakozás feltételeit, fontos elvárásait így summázta: (a) stabil demokrácia (b) emberi jogok érvényesülése (c) szabad piacgazdaság. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Európai Unió működésére milyen kihatással lesz, hogy várhatóan több közép _ európai állam egyidejűleg fog csatlakozni. Tárgyilagosan kifejtette, hogy egyelőre nincs szisztémájuk arra vonatkozóan, hogy a megnövekedett létszámmal hogyan realizálható az eddigi döntéshozatali mechanizmus és a pénzügyi mérleg. Hangsúlyozta, hogy mindkét oldalról fontos a megértés, a realitásokkal való számolás szükségessége.

            A teendők sokaságának vázolásával egy átfogó jövőkép rajzolódott ki mindegyikőnk számára. A Valuta Unió konvergencia kritériumainak ismertetése a tanárok számára első hallásra igazán jövőbe mutató, pillanatnyilag utópisztikus ábrándképnek hatott. Miszerint (a) maximálisan 3 %-ban lehet deficites az államháztartás (b) bruttó belső termelés 60 %-t teheti ki a belső államadósság (c) 1.5 tized lehet az infláció mértéke. Ez utóbbi kritériumnak egyelőre csak Luxemburg felel meg. Így a tanárok figyelme nem csoda, hogy a világ legkisebb és leggazdagabb, az Európai Unió centrumában fekvő országra irányult.

            Institut d' Európa Luxemburg, Európa Intézet

            Rousseau védelme alatt álló impozáns kastély épületben a delegáció érdeklődéssel hallgatta az igazgató úr előadását Luxemburg és magának az intézet történetéről, a modell értékű jelenéről, az unióban betöltött szerepéről.

            Az ország oktatási rendszerének tanulmányozása meghatározó jelentőséggel bír az európai integrációt megvalósítani kívánó országok számára. Amíg napjainkban a kultúrák közötti kommunikáció sürgető igénye jelentkezik, addig a luxemburgi nép a mindennapok szintjétől az államigazgatásig komoly tapasztalatokat szerzett a különböző kultúrákhoz tartozó emberek együttélésében, az együttműködésében és az oktatásában.

            A nagyfokú iparizáció következtében a 70-s évek közepéig a világ hetedik legnagyobb acél előállító országaként lengyel, német, olasz, portugál, francia munkásokat foglalkoztattak. A társadalmi folyamatok alakulására nézve ennek a ténynek a természetes következménye az lett, hogy a törvényhozás nyelve a speciális nemzeti, luxemburgi nyelv, az igazgatás nyelve francia, a kapcsolattartásé viszont a német. Ebből következően az iskolában is háromnyelvűség van. Bár az előadó tapasztalata szerint sok idő és energia az idegen nyelv tanítása, ebből a szempontból az országnak beláthatatlan előnye van az integráció témakörében. Egyfelől számos megvalósult projekt tapasztalatai halmozódtak fel, melynek témái: Hogyan lehet a különböző nyelvterületről jövőket a saját anyanyelvükbe támogatni? A kisebbségeket, amelyek gyakran többségben vannak, hogyan lehet integrálni? Másfelől az országban nincs teljes képzést nyújtó egyetem, így a fiatalok külföldön szerzik meg a felsőfokú képzettséget. A külföldi tanulmányok kapcsán sok ötletet, impulzust hoznak be az országba. Több szokást, tradíciót ismernek meg, mely könnyebbé teszi a különbözőségek megértését és elfogadását.

            Az integrációt az ifjúságpolitika is segíti. Fontos törekvés, hogy a fiatalokat képessé tegyék a teljes jogú állampolgári létre. Megakadályozzák, hogy szenvedélybetegekké váljanak. Általában az a cél, hogy a fiatalság örüljön és integrálódjon szelekció nélkül. Az előadás során a csoport egy általános képet kapott arról, hogy a különböző kultúrából jövő emberek hogyan élhetnek és dolgozhatnak együtt. Az előadó a kulturális empátia, az együttműködés fejlesztése, a megértés és az elfogadás szükségességéről és lehetőségeiről győzte meg a hallgatóságot.

            Végezetül hangsúlyozta, hogy az Institut d' Európa olyan hely, ahol az európai nemzetek találkoznak egymással. Rövidebb _ hosszabb intervallumú programok zajlanak Európa, Európai dimenzió az oktatásban témakörökben. De talán a legfontosabb mégis az, hogy az intenzív együttműködés élő gyakorlat a nemzetközi konferenciákon is.

            Európa Haus

            Ganz Volker az Európa Hausban tartott, Az Európai integráció folyamata című előadásának zárógondolata számunkra az új korszak nyitánya is lehetne: "Európa úgy keletkezik, ahogy az emberek egymással kapcsolatot tartanak. Nem szertartások által, hanem felvilágosult egymás iránti bánásmóddal". A gondolat megvalósulásának példa értékű modellje a felső Érchegység egyik leghangulatosabb üdülőhelyén épült szálláshelyünk, a bad marienbergi Európa Haus működése. Az intézmény folyamatosan a korszerű szakmai programkínálat mellett teljes ellátást, szállodai elhelyezést biztosít a tanulmányutakhoz.

            Hasonló karakterű épület 26 országban működik az Európai _ Mozgalom részeként (Magyarországon kettő Budapesten, egy Pécsett). A mozgalom a II. világháború utolsó szakaszában azzal a céllal szerveződött, ha az emberiség meg akarja akadályozni a hasonló katasztrófát, az emberek párbeszédét elő kell segíteni. Az Európa Hausban ebből a meggondolásból évente 120 konferenciát és szakmai szemináriumot szerveznek. Kelet_európai országokból, melyek az Európai Unió felé törekszenek, tanárokat hívnak meg, hogy a mindennapok kapcsolattartásának az európai kultúráját tanulják meg. Valamint felkészítik őket arra, hogy elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok alapján felelős döntéseket tudjanak hozni.

A vasfüggöny a gondolkodásban van még

            Ganz Volker úr az európai integráció három fő szakaszát foglalta össze. (a) 1951-89-ig a változások éve, a KGST, a vasfüggöny és a Berlini Fal leomlása (b) 1990-94-ig néhány új ország csatlakozása (c) 1994-től napjainkig, a jelenlegi és a jövőre vonatkozó kép.

            A vasfüggöny leomlásával _ mint ismertette _ a NDK az NSZK alkotmányát elfogadva 1993-ban a maastricht-i szerződés által életbe lépett Európai unió tagállama lett. Az integráció előtt álló hazánk számára mindhárom szakasz figyelemmel kísérése nagy jelentőséggel bír. Egyrészt azért, mert az NDK mint volt szocialista ország integrációjának tapasztalatainak, a folyamat előnyeinek és hátrányainak, az ellentmondásainak a megismerése a csatlakozást előkészítő szakaszban figyelemre méltó lehet számunkra. A folyamatok jobb megértését segítette a bonni Történelmi Múzeum reprezentatív kiállításának a megtekintése, az NSZK és az NDK története címmel. Másrészt azért, mert az Európai Unió-s állampolgári lét másfajta gondolkodást, új ismereteket és képességeket, új attitűdöket kíván. A tagállamok határai előbb_utóbb el fognak tűnni.

Az integrációban részt vevő államokat alapjogok illetik meg. Ideális esetben négy szabadságeszmény érvényesítésére kell(ene) felkészülnie az embereknek.

Első a személyi forgalom szabadsága. A állampolgárok a tagországokon belül szabadon vállalhatnak munkát, bárhol letelepedhetnek. Ám valódi akadály lehet a nyelvismeret hiánya. "Az olyan európai, aki nem beszél legalább két idegen nyelvet, idegen marad Európában. Az a tanár, aki nem bír legalább három idegen nyelvet még akkor is, ha biológiát tanít, az lehet jó tanár Németországban, de nem Európában". [3]

Második: az Európa Unió-s állampolgárok bármelyik tagországban vállalkozást folytathatnak és tulajdont szerezhetnek.

A harmadik: a szolgáltatások _ köztük az oktatás _ szabad áramlásának szabadsága. Az oktatásra vonatkozóan előfeltétel a diploma egymás irányába történő elismerése. Ugyanakkor az összehangolási törekvések ellentmondásai között szerepel, hogy alapvető felfogásbeli különbségek húzódnak meg az állam szerepéről a nevelés és oktatás területén. Így például "a tudomány és a kultúra szabadsága csak Németországban, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban rendezett alkotmányi szinten. Az európai államok közül csak öt foglalja magába az iskola és tankötelezettséget". [4]

Végül a negyedik szabadságeszmény az összes eddigiből következően a tőke szabad áramlása, az egységes pénz, az euro pénznem.

            Összefoglalva, a tanárok előtt Európa, mint erkölcsi eszme jövőképe rajzolódott ki. A kulturális összehangolódási folyamatról részben elméleti, részben gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat szereztek. Továbbá a NDK és az NSZK egyesülésének története az előttünk álló integráció gyakorlati megvalósításában támpontot jelenthet, kiindulási alapot adhat.

(b) Társadalom és nevelés

            Nevelési cél az össznémet eszménykép

            E. Keul Mayen úr a német ifjúság mai viselkedésformáit, a nevelés irányvonalait vázolta fel az Egység a sokféleségben című előadásában. Sajnálattal állapította meg, hogy a polgári hagyományos erények leépülőben vannak. A szorgalom, a kötelességtudat, a fegyelem, a takarékosság, a hűség krízisbe került. 1970 óta a fiatalok és az idősek közötti szakadék egyre mélyül a morál, a politika és a szexualitás kérdéskörökben. Németország nyugati és keleti felében más az érték és normarendszer.

            Amíg az alacsonyabb nívón élő keleti fiatalok korábban a diktatúra által meghatározottan nem élvezhették a szabadságot. Nem tanultak meg a szabadsággal élni, nem tudnak mit kezdeni vele. Az Európához vezető utat 50 %-ban látják optimistán, félnek, hogy valamit elveszítenek. Szociális biztonságot és igazságosságot szeretnének, elsősorban egyenlőségre vágynak. Azt akarják, hogy az állam részéről ugyanolyan mértékben legyen garantálva minden, mint korábban. Addig a magasabb nívón élő nyugati fiatalok közül többen visszaélnek a szabadsággal, ami a növekvő bűnözésben, a szexuális visszaélésekben, a gyerekeken elkövetett erőszakban mutatkozik meg. Magasabb a kábítószer élvezésben elhunytak száma, a családok szétesése. Az Európához vezető utat ugyan 70 %-ban optimistán látják, de sokkal nagyobb sajtó-, és véleményszabadságot szeretnének.

            A fiatalok körében összességében a választásokon a részvételi arány visszaesett, az idősebbekkel való viszonyukban az együttdolgozó kedv sem figyelhető meg. Olykor a "menjen minden fölöttünk el" hangulat uralkodik. De a tendencia mégsem elkeserítő. A tanárok lelkesítésére a belső energiatartalékok mozgósíthatók. Például sok német fiatal vállal alternatív katonai szolgálatot öregek otthonában, korházakban. Szívesen segítenek sérült, fogyatékos embereknek. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok felelőssége a nyugati és a keleti fiatalok párbeszédének az elősegítése, egymás életének a megismerése, a gondolkodás _, és életstílus összehangolása.

            A nevelés fontos törekvése a fiatalok önállóságának a kibontakoztatása, az önálló gondolkodás, az egyéni cselekvés megtanítása. A kollektívan ható negatív befolyásolás megelőzése. A segítőkészség kultúrájának kialakítása, beleértve a keresztény emberképet is. A közösségi, illetve a tartományi szokásoknak az ápolása, tisztelete és megbecsülése. Végül az optimista gondolkodásmód érvényre juttatása. A nevelési cél, az össznémet eszménykép, ami az ideálishoz közelít, ekképp alakul: (a) tolerancia (b) teljesítményre való képesség (c) szólásszabadság (d) bátorság a szólásszabadsághoz (e) környezet kímélése (f) felelősségteljes szexuális magatartásforma (g) tettre készség a társadalomért, tisztségvállalás (h) a személyiség kibontakozása, az önmegvalósítás a szűkebb és tágabb közösséget figyelembe véve.  Ezek az ideálok. Fontos, hogy ne ideálok maradjanak, hanem megvalósításra kerüljenek _ ezekkel a gondolatokkal zárta előadását E. Keul Mayen.

            Dr. Von Holt úr előadásában azt érzékeltette, hogy a nevelési eszményt a német állam milyen szervezeti kereteken belül és milyen nevelői felfogással próbálja megvalósítani. Hogyan akarja a fiatalokat a közös Európa felé vezetni, hogyan készítik fel a tanuló ifjúságot a kihívásokkal szembeni helytállásra. Mindenekelőtt "az Európa unió története, ... struktúrája kötelező anyagként szerepel valamennyi ... korosztály tanulmányaiban. Bár a feldolgozás mélysége eltérő lehet, ugyanazok az alapvető koncepciók vannak jelen a tananyagot illetően az alapvető Hauptschule, a középfokú Realschule és az egyetemi előkészítő Gymnasium tanrendjében." [5]

            Gyakorlat _ közelben

            A westerburgi Berufsbildende Schule-ben tett látogatás alkalmat adott a delegáció számára, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen arról, hogyan gondolkodnak tanárok és diákok Európáról. A meglátogatott óra témája: Európa, az európai integráció volt. Központi kérdése pedig: a szakiskola diákjai hogyan érzik a mindennapi életben az Európai Unió tagsággal járó előnyöket és hátrányokat? Kerek asztal beszélgetés során a vendégek és vendéglátók eszmecserét folytattak arról, hogyan változott az élet 1990 után. A diákok és tanárok véleménye megegyezett abban, hogy az emberek gondolkodása nem az országhatárok megszűnésével változik meg, hanem a mind több és több tanár-, diákcsere programok szervezésével, a személyes kapcsolatok kiépítésével és ápolásával.

            A koblenzi Püspöki Gimnáziumban tett látogatás a keresztény nevelés mindennapjaiba adott bepillantást. Érzékelhető volt, hogy a jól felszerelt gimnázium iránti érdeklődés számottevő. Magas színvonalú tanítás folyik, ahol a jól felkészült tanárok a keresztény világképet képviselik.

            Tanulás kalandon keresztül

            Néhány pedagógiai módszerrel is megismerkedtünk, köztük a szociál-pedagógusok által vezetett három éve folyó projekt ígéretes törekvéseivel, a kalandpedagógiával. A speciális program célja: a szenvedélybetegségek megelőzése és az erőszak szintjének csökkentése, az agressziókezelés. Az élménypedagógia atyja, Kurt Hahn nevéhez fűződik az a gondolat, hogy a mindennapi életen keresztül, a gyakorlati szempontokat figyelembe véve eredményesebb a tanulás. Ennek szellemében a fiatalok megközelítése egy kicsit meseszerű, kalandos formában, élményszerűen történik.

A gondolat kifejlesztett változata a pontosan kidolgozott projekt keretei között a gyakorlatban a következőképpen zajlik. Egy osztályhoz három alkalommal megy el a szociál-pedagógus. Első alkalom: megfigyelés. Kérdés: "Mi a probléma?" A probléma lehet például egy külföldi diák integrációja az osztályban, egy vagy több gyerek agresszív viselkedése. Játék közben a fiatalok megfigyelésének célja a tanár és diák közötti kötődési pontok megtalálása. Majd a kapcsolódási pontok alapján kalandjátékos program összeállítása következik.

Második alkalom: az Élménynap megszervezése és lebonyolítása négy szinten. (a) Áthangolódás egy másfajta foglalkozásra, ráhangolódás egymásra (b) Önbizalom felépítése. Bizalom, felelősségérzet kiépítése csoporton belül. (c) Kooperáció gyakorlása páros, kis_, és nagycsoportos helyzetekben. Közös feladatok végzése, ahol akadályokat kell legyőzni. (d) Egyéni és közös élmények megbeszélése. "Hogyan tudott az osztályközösség együtt dolgozni?"

Harmadik alkalom: az élménynap után két-három hét múlva újbóli találkozás. Kérdések megvitatása: "Változott-e az osztályközösség? Jobban integrálódott_e a külföldi diák?" Beszélgetés az eltelt időről. A szinte csak címszavakban vázolt pedagógiai módszert mindenfajta iskolatípusban alkalmazzák. Ötödik osztályig általában a feladatok dzsungeltörténetekbe ágyazottak. Később a kerettörténet más, de az elméleti felépítés ugyanaz.

A tanárok az alternatív oktatási eljárás hatékonyságát a valóságban is kipróbálhatták. Tréningszerű szituációkban ötleteket kaptak, hogy a saját osztályukhoz mérten alkalmazott hasonló feladatok miben segíthetnek. A játékos gyakorlatok élményét a történések kognitív feldolgozását segítő elméleti segédanyag tette teljessé.

(c) Turisztikai programok

            A szakmai tanulmányút programját baráti, személyes légkörű turisztikai programok gazdagították. A csoport az egyetemes emberi kultúra nagyhatású alkotásaiban gyönyörködhetett.

            Albert Dürer szülővárosában a nürnbergi St.-Lorenz-Kirche, a Kraft és V. Stoss remekeiről, eredeti üvegablakairól híres St.-Sebaldus-Kirche késő román és gótikus istenházát csodálhattuk meg. Felejthetetlen élmény maradt a belváros kaputornyai, bástyái és a középkori hangulatot árasztó városfalak között tett séta. Limburg an der Lahn festői óvárosának szűk utcáin sorakozó polgárházak a XIII. _ XVIII. sz. történelmét idézte számunkra, míg a lenyűgöző környezetben levő késő román héttornyos templom a meghatottság és a felemelkedés érzését keltette bennünk. A koblenzi Maria Laach Apátság az emberi tartást, a méltóságot idézte számunkra, az 1200 körül épült Florinskirche román stílusú bazilika gótikus karzata ugyanakkor a pompa, a hallhatatlanság erejét árasztotta. Gutenberg szülővárosának, Mainz megtekintésekor a Rajna vidék román építészetének legnagyszerűbb alkotása, a dóm, szintén más élményt adott. St. Stephan egyedi látnivalója Chagall üvegablakai és a Schloss Biebrich barokk kastélya kápráztatta el a vendégeket. Számos más történelmi település mellett a Rajna völgye érzelmeket megmozgató, színpompás természeti látnivalói gazdagították, színesítették a programot.

            A tanulmányút minden kétséget kizáróan igen színvonalas, kellemes és hasznos volt. A tanárokban megfogalmazódott az igény, hogy a látottakat, tapasztaltakat a saját gyakorlatukban kipróbálják, alkalmazzák, alkotó módon továbbfejlesszék. A belső, ösztönző motivációt kiváltó, meghatározó élmény hatására sokunkban már úton hazafelé az európai értékekre épülő modernizációs program megvalósítását segítő projektek kimunkálásának az ötlete felmerült, gondolatok indultak el.

            Feltétlenül meg kell említenünk a tanulmányút és a kirándulások szervezőjét, koordinátorát, szakmai irányítóját, Késmárki Zsoltot. A delegáció vezetője emberi és szakmai felkészültségével nagymértékben hozzájárult a tanulmányút sikeréhez. Végezetül a házigazda E. Kojl úr a következőképpen búcsúzott a magyar csoporttól: "Bizonyára sok kérdés megválaszolatlan maradt az Európai Unió, a nevelés és az oktatás témaköreiből. Ám a megválaszolt kérdéseken kívül fontosabb, hogy tapasztalták, a németek többet kívánnak tenni a magyarokért, mint eddig. Akik itt voltak _ magyar kollegák _, szintén Magyarországért szeretnének többet tenni. Ebben a szándékukban erősítjük Önöket. Találkozunk valahol Európában!"


[1]     A tanulmány eredetileg megjelent: Új Katedra. 1996/97 február 5-8.o.

[2]     Művelődési és Közoktatási Minisztérium (1995): Nemzeti Alaptanterv

[3]     Dieter Lenzen (1996): Európaivá nevelés és oktatás. Magyar Pedagógia. 96. évf. 1.sz. 72-73.o.

[4]     Uo. 62.o.

[5]     Caroline Smrstik (1996): Németország szembenéz múltjával. Európai Dialógus. 3.sz. május-június. 25.o.


Vissza