Farkas Olga
Szegedi Tudományegyetem
JGYTF Kar Neveléstudományi Tanszék
Szeged, 2001

A tanítás tanulása saját élményen keresztül

Dióhéjban egy gyermekközpontú tanár–továbbképzésről

            A Soros Alapítvány Lépésről lépésre program koordinátorai Balatonfüreden 1998. július 5–10. között továbbképzést szerveztek kisgyermekkori pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekben dolgozó munkatársak számára. A továbbképzés célja, hogy felkészítsék a tanárokat a gyermekközpontú szemlélet továbbadására, témája pedig a gyermekmegfigyelés és gyermekközpontú curriculum volt. A foglalkozásokat Kathleen Burson, a kaliforniai De Anza Főiskola Gyermekfejlesztés és Oktatás Kar dékánja, valamint Richard Colen, a Héber Egyesület Főiskola oktatáspszichológia tanára vezette. A kurzuson 12 intézményből 24 kollega vett részt.

Szakmai előzmények

            Napjainkban a magyar társadalom jelentős változáson megy keresztül. Egy új társadalmi modellre, s vele együtt új pedagógiai gondolkodásra és gyakorlatra van szükség. A Soros Alapítvány Közoktatás fejlesztési programjának részeként, a Kisgyermekkori fejlesztés elnevezésű önálló részprogram célja, hogy "támogassa a már meglevő, gyermek- és személyiségközpontú intézmények működését, segítse újak létrejöttét, – elterjesztve az ilyen óvodák és iskolák módszereit, tapasztalatait – a szülők és a pedagógusok minél szélesebb körében keltse fel az igényt ezek alkalmazására." [1]

            A program megvalósítása során a Kelet-európai régió 15 országában már adaptálták a Washingtonban kidolgozott gyermekközpontú nevelési elveket érvényesítő tanítási modellt, megőrizve a helyi sajátosságokat, igényeket. Négy évvel ezelőtt a hazai meghonosítást elsőként a hadúböszörményi Wargha István Pedagógia Főiskola Neveléstudományi Tanszéke vállalta fel. Először a Lépésről lépésre elnevezésű óvodai programot alkalmazták magyar viszonyok között. [2] Kilenc bázisóvodában szerzett kedvező tapasztalatok hatására, két év programbevezető szakasz után, nevelői és szülői kívánságra megszületett az iskolai változat is a Budapesti Tanítóképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének közreműködésével.

            A szemléletmód megismertetésének és szakszerű továbbadásának az igényével került sor hazánkban az óvodapedagógus és tanítóképzéssel foglalkozó felnőtt szakemberek továbbképzésére. A pedagógusjelölteket képző és a hallgatók gyakorlatait vezető szakemberek lehetőséget kaptak arra, hogy megismerjék a kutatások, valamint a pedagógiai gyakorlat kedvező tapasztalatait ötvöző nevelési filozófiát, kipróbálják és megtapasztalják annak működésének néhány elemét. Ebben a rövid élménybeszámolóban, a gondolatébresztés igényével arra a kérdésre adunk választ, hogy nekünk, a foglalkozásokon részt vevő tanároknak – és nem, mint szakértőknek –, mit nyújtott ez a kurzus. A tanfolyam néhány csomópontjára térünk ki, melynek megértése, elsajátítása különösen jelentős volt számunkra. Nevezetesen: a felkészítés módszertani megoldásai, a megfigyelés és a gyermekközpontú curriculum összefüggései, a tevékenységközpontok és a környezet adta nevelési lehetőség kihasználása. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a tanulás egyéni szinten zajlik felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt, így mások beszámolóiban más–más területek kaphatnak hangsúlyt.

A cél és módszer illesztése

            A nevelési modell megismerésének és alkalmazásának az igénye a demokratizálódási folyamatához kapcsolódik. A jól működő demokratikus társadalomnak szüksége van jól működő, tevékeny polgárokra, akik önállóan tudnak gondolkodni, cselekedni, tudnak a lehetőségek között felelősséggel választani és dönteni. Napjaink nevelési célja, hogy az állampolgárok elérjék maximális potenciáljukat. Képesek legyenek az önmegvalósításra, az autonómiára, önmagukban jobban bízzanak. A kurzus ennek a nevelési eszménynek a megvalósulását eredményező modelljét nyújtotta olymódon, amilyen módon kívánatos, hogy a kisgyermekek nevelésével foglalkozó tanárok tegyék mindezt a mindennapos pedagógiai munkájuk során.

            Minden pedagógusnak a gyermekközpontú megközelítés elméletéről több–kevesebb ismerete van neveléstörténeti tanulmányaiból, olvasmányaiból. Ám annak a gyakorlatba ültetéséről széles körben aligha szereztek ismereteket, jártasságokat, készségeket, hisz e sajátos személyiségfejlesztés a korábbitól eltérő eszköz és feladatrendszert kíván. Izgalmas módszertani kérdésnek bizonyult: hogyan készíthető fel egy heterogén tanfolyami csoport arra, hogy tanítványaiknak át tudják adni ezt a fajta tanítási stílust. Részben nekünk magunknak is meg kellett érteni az ismeretanyagot, részben fel kellett készülni arra, hogyan adjuk tovább.

            A tanfolyami csoport az átadandó nevelési modell elveihez igazodva, tevékenység közben, kézzel fogható feladatokon keresztül, saját élményű tanulás során értette meg, tapasztalta meg, hogyan tanulható és tanítható ez a szemlélet. Szinte módszertani bravúrt igényelt az a tény, hogy felnőtteket tanítsanak arra, hogyan tanul egy kisgyerek. A résztvevők a tanítási stílus szellemiségének a megismerése közben olyan konkrét ismereteket, jártasságokat és készségeket sajátítottak el, melyek az elmélet gyakorlatba illesztését segíthetik. A saját élményű tanulás lényegét megragadva, egy osztályközösséget imitáltunk, miközben kipróbáltuk, megtapasztaltuk azt a lehetséges folyamatot, amin egy valóságos kisgyermek csoport végigmegy. A szimulációs folyamatból a gyakorlati feladatokhoz illeszkedő elméleti ismeretanyag megbeszélése, megvitatása idejére léptünk csak ki. A tanulási folyamat közben a bennünk zajló történések tudatosítása tette hitelessé, meggyőzővé e tanítási stílus szükségességét és lehetőségét.

Gyermekközpontú curriculum alapja a gyermekmegfigyelés

            A gyermekközpontú szemlélet lényeges eleme, hogy "A tantervet illető döntéseket nem a tantervi útmutatóra alapozzák, hanem a tanároknak a gyerekekről készített megfigyeléseikre és értékeléseikre." [3] A tanfolyam részcéljai között szerepelt a gyermekmegfigyelés jelentőségének a tudatosítása. Így különböző megfigyelési technikákat tanultunk meg, olyan készségekre tettünk szert, melyek birtokában az összegyűjtött adatokat elemezni tudjuk. Ezáltal a gyermekközpontú curriculum lényegét értettük meg: a fejlesztő munkánkat a gyerekekről készített megfigyeléseinkre kell építenünk. Néhány példát kiemelünk a gyermekmegfigyelés gyakorlataiból.

            Információk gyűjtése csoport és egyéni szinten

            Hogyan történt ennek a megértése és megtanulása? A trénerek a csoport aktuális szintjéhez igazítva illesztették a csak körvonalaiban, elveiben felépített programjukat. A csoport szakmai felkészültségéről való csoportvezetői tájékozódás alapja a tanfolyam jelentkezési lapján beküldött rövid szakmai bemutatkozás volt. A közös munka eredményességének az érdekében össze kellett hangolni a tengeren túlról hozott és a helyi sajátosságokat. A tét igen nagy volt: amerikai szemléletű tanároknak kellett szót érteni a sajátosan magyar szemléletű tanárokkal. A már meglévő ismeretanyaghoz és gyakorlathoz igazítottuk az új ismeretanyagot, melynek érvényességéről új tapasztalatokat, élményeket szereztünk. Az egymáshoz közelítést segítette az úgynevezett dosszié használata. Mindannyiunknak volt egy személyre szóló mappája, melyben a csoporttörténésekről egyéni elgondolásokat, véleményeket, gondolatokat fogalmazhattunk meg. Írásainkra személyre szólóan kaptunk választ. Ugyan formálisan nem mutatkoztunk be, de ekképpen máris sok információt tártunk fel magunkról.

            Szintén a megfigyelés fontosságának a tudatosítását szolgálta a Csoport felmérése elnevezésű gyakorlat, mely során kiscsoportba rendeződve adatgyűjtésre szolgáló eszközt alkottunk meg. A cél az volt, hogy minél több információt tudjunk meg a csoportról, minél inkább tárjuk fel az aktuális képet: milyen igényei, elképzelései vannak a csoportnak, hogy a további teendők ehhez igazodjanak.

            A csoportszintű megfigyelés mellett helyt kapott az egyéni szintű megfigyelés, az önmagunk és társaink megfigyelése is. A Ki vagy te? elnevezésű, és számos más gyakorlat ahhoz segített bennünket, hogy a társainkat, mint személyt jobban megismerjük. A további faladatok, mint például az arcfestés, az aszfaltrajzolás megannyi alkalmat kínáltak önmagunk és társaink megfigyelésére, a megfigyelés készségeinek a fejlesztésére.

            A gyakorlati feladatok tapasztalatainak, élményeinek kognitív feldolgozását segítő és az ismereteinket bővítő előadás hangzott el a téma elméletéről és gyakorlatáról. Átfogó képet kaptunk a megfigyelés módszereiről, eszközeiről, az adatok feldolgozásának mikéntjéről. A mélyebb megértés kedvéért újabb megfigyelési és adatfeldolgozási gyakorlatok következtek, immáron audiovizuális eszközök adta lehetőségek kihasználásával. Ezen a ponton vált világossá, hogy miként épül a gyermekközpontú curriculum a gyermekmegfigyelésre. Ha a megfigyeléseinkre alapozottan építjük a soron következő pedagógiai munkánkat, a gyerekek szükségleteihez, igényeihez igazítjuk a tennivalóinkat, nagy lesz az esélyünk arra, hogy a tanulók a kívánt irányban fejlődjenek.

Tevékenységközpontok

            A fent vázolt tudásunk birtokában kerülhetett sor egyes tantervi területek kidolgozására. A cél az volt, hogy olyan ismeretekre, jártasságokra tegyünk szert, mely során képessé válunk a meghatározott műveltségterületek érvényesülését egy curriculumba kifejezni. Nagy kihívást jelentett mindegyikőnknek a következő feladat: team–munkában olyan tevékenységközpontok létrehozása, mely egy–egy műveltségterület tartalmát összeállítja, majd hozzárendeli azokat a tevékenységeket, amelyen keresztül ezek elsajátíthatóak. Alapvető kitétel volt, hogy a tartalom a szükségletekhez igazodjon, és a gyermekközpontú alapelvek érvényesüljenek. Első lépésként a tapasztalatainkra támaszkodva olyan tevékenységeket gyűjtöttünk össze, amelyek az eddigi gyakorlatunkban jól működtek, amelyek sikeresek voltak. Valami olyat, amit a kollegáknak át tudtunk adni, amit ők is fel tudtak használni, részben vagy egészben. A csoportnak konszenzusra kellett jutni, hogy a külön–külön jó ötletekből melyek lesznek azok, amelyeken tovább dolgozik a csoport, amit végül a többieknek plenárisan felkínálunk. Újra és újra az egyéni elgondolások megvitatása, átértékelése következett.

A projektmunka többirányú tanulási lehetőséget nyújtott számunkra. Mindenekelőtt néhány kulcskérdésre kerestük a választ. Tudnunk kellett, hogy a saját tevékenység központunkban mit és hogyan tanulhatnak az érdeklődők. Mindenki számára érthető célokat fogalmaztunk meg. A napról napra visszatérő munkában az elképzelések valóra váltásának lehetőségei egyre inkább formálódtak, érlelődtek.

Miközben az ötleteink megvalósításán dolgoztunk, megértettük, mit jelent a projektmunka folyamat jellege. Mi több: a szociális interakciók során egyre közelebb és közelebb kerültünk a társainkhoz. Megtanultunk csapatmunkában dolgozni: egy célt kitűzni és azon munkálkodni, hogy ezt megvalósítsuk. A cél elérése érdekében együttműködtünk, saját elgondolásainkat átértékeltük a társaink elgondolásainak az ismeretében.

            A tanfolyam fénypontjaként, az utolsó nap délelőttjén mind az öt csoport bemutatta a saját tevékenységközpontját, felkínálta a többiek számára a tanulási lehetőségeket. Mindegyikőnknek alkalma volt, hogy a központokat működés közben kipróbáljuk. Újabb és újabb tevékenységekbe kapcsolódjunk be, annyi ideig, amíg az érdeklődésünk és a figyelmünk ezt lehetővé tette. Minden elképzelést felülmúlóan szellemes, kreatív volt valamennyi tevékenységközpont kínálata, valóságosan hívogató és csábító volt, hogy tevékenykedjen benne az ember. A feladat végén megbeszéltük, hogy mit tapasztaltunk, mivel szembesültünk, milyen tanulási élményeink voltak, mi hatott ránk igazán. Minden bizonnyal közelebb kerültünk annak a megértéséhez, hogyan tanulnak a gyerekek, amikor egy értelmes feladaton dolgozhatnak, amikor a hangsúly az egyéni érdeklődésen és a kíváncsiság kielégítésén van.

A "tanító környezet"

            A tanfolyami csoport számára szállás és étkezési lehetőséget a festői környezetben elhelyezkedő Hotel Füred adott. A tartalmi munkát az épület adta lehetőség segítette. A csoportszoba, a társalkodó, a Balatonra néző terasz, mint tanulási helyszínek, mind–mind más lehetőséget kínáltak. A tréning végére a helyszínek modellálták, hogyan kell kinézni a gyermekközpontú elveket érvényesítő tanulási helyeknek. A résztvevők által készített egyedi munkák, a terasz aszfaltrajzai, az üvegekből, dobozokból, kavicsokból konstruált hangszerek, a fotelokból megalkotott relaxációs hely, a folyton változó padok és asztalok reprezentálták a tartalmi munka által meghatározott környezeti látleletet. A tábla, a videó, az írásvetítő, az alaprajz és a tér sokoldalú használata segítette a környezet szerepének a megértését, mely egyben útravalóként is szolgált: próbáljuk olyanná tenni a tanulási helyeket, hogy minél inkább hatékony legyen benne a tanulás. Egyre nyilvánvalóbbá vált az adott berendezési tárgyak, helyszínek, felszerelések variálásának, alakításának a szükségessége és lehetősége. Tapasztalatokat szereztünk abban is, hogy egy csoport ötletekkel, kreativitással hogyan alakíthatja a környezetét, ami az igényeinek leginkább megfelel, ami leginkább segíti a tanulási folyamat ösztönzését.

            A felkészítő tanárok személyisége minta volt számunkra, hogy milyen egy gyermekközpontú tanár, aki képes a tanulási folyamatot serkenteni. A trénerek elsősorban facilitátorként, ösztönzőként működtek, mintsem oktatóként. Nagy szakmai biztonsággal képesek voltak fenntartani az egyensúlyt az elmélet és a gyakorlat között, a nagycsoportos, a kiscsoportos és az egyéni tevékenység között. Újra és újra képesek voltak serkenteni a tanulási motivációt. Folyamatosan erősítették a résztvevők pozitív énképét. Mindvégig jelen volt a serkentő–segítő nevelői attitűd, az odafordulás, a nyitottság, a törődés, a valódi figyelem, mely újabb és újabb tanulási energiákat szabadított fel, újabb és újabb lehetőségeket nyitott meg a világ, a társak, az eszközök lehetőségeinek a felfedezése folyamatában. A gyermekközpontú tanár három legfontosabb jellemzője élő gyakorlat volt: szabadság, készség és felelősség.

            Minden bizonnyal megértettük, hisz átéltük, hogy a felszabadító pszichológiai légkörben a gyerekek meghatározó, sodró erejű élményeket szereznek. A közös munkánk során egyikőnk egy személyes élményét, a nagy felfedezését így mesélte el: "Mi az egészség projekten dolgoztunk. A felírásokat én csináltam, és eltévesztettem egy szót. Az "o" betűre véletlenül két vesszőt tettem. Sebaj, gondoltam. Itt ez a fehér festék, lefedem a pontokat, és a probléma meg van oldva. Így is történt. Ám másnap reggel a legnagyobb meglepetésemre a két vessző az "o" betűn ismét ott volt. Azon nyomban közelebbről megnéztem, és látom, gyönyörűen csillogó kis ezüst pöttyökkel teli van az elfedett terület. Azonnal a kezembe vettem a festéket és festeni kezdtem. Kíváncsi lettem, milyen a festék természete, újra és újra próbálgatni kezdtem. Rájöttem, hogy a száradás után az elfedett felület formái, színei előjönnek, de a közben megjelenő ezüst pöttyök a karaktereket tompítják, és áttetszővé teszik a felületet. Annyira megtetszett ez a dolog, hogy órákon át csak ezzel tudtam foglalkozni. Minden bizonnyal átéltem, mit jelenthet egy gyereknek, ha felfedez valamit – mint ahogy nekem is –, a legnagyobb örömet és boldogságot. Majd abban az irányban kezd kutatni, és mélyül, egyre inkább mélyül a tevékenység közben az ismerete".

Befejezés helyett

            A búcsú pillanataiban végiggondoltuk, hogy mit kaptunk a továbbképzés során. Mindenekelőtt egy olyan élő mintát, hogyan adható át a gyermekközpontú szemlélet egy tanulási modellbe érvényesülve. Továbbá a kurzus alkalmat adott arra, hogy kipróbáljuk, hogyan tudnak együttműködni amerikai és magyar tanárok, gyakorló iskolai és főiskolai tanárok, friss diplomás és pályájuk csúcsán lévő kollegák. Az eredmény nagyon kedvező volt. Lehetőségünk adódott a nézeteinket, elképzeléseinket, tapasztalatainkat a nevelésről másokkal megosztani, így gazdagodtunk, töltekeztünk. Kimondva vagy kimondatlanul szembesüléseket és belátásokat éltünk át a saját tanítási stílusunkat illetően, mely sokunkat a tanítási gyakorlata újraértékelésére ösztönzött.

            A foglalkozások végéra a résztvevők gondolkodásában, tevékenységében megjelent a gyermekközpontú megközelítés szellemisége. Ez a tény meggyőzözz bennünket arról, hogy egyre többen és többen azonosulni tudunk ezzel a szemlélettel. A felkészítő tanfolyam elég motivációs alapnak bizonyult, hogy a kurzus végeztével mélyebben megismerjük, alkalmazzuk az effajta nevelési filozófia elméletét és gyakorlatát.

            Feltétlenül meg kell említenünk a továbbképzési program szervezőjét, koordinátorát, Szabó Zsuzsát. A magyarországi Soros Alapítvány Lépésről lépésre óvodai és iskolai programjának vezetője és szakértője szakmai és emberi kvalitásával nagymértékben hozzájárult a tanfolyam sikeréhez.

Megjelent: In: Farkas Olga: Útkeresés és továbbadás… 25 év a pedagóguspályán. Designer Stúdió. 2000, Szeged. 100-105.o.

[1] Horn Gábor (1995, szerk.): A program. A Soros Alapítvány Közoktatás-fejlesztési programja. Soros Alapítvány, Budapest. 22.o.

[2] Lépésről-lépésre óvodai program. Az adaptáció forrása: a Soros Alapítvány "Step by Step" projektje. Pamela A. Coughlin, igazgató (Washington D.C.). Az adaptációt Deliné Fráter Katalin készítette. Szaktanácsadók: Szabó Zsuzsa, Bak Éva és Pálfi Sándor.

[3] Tanfolyami segédanyag: A gyermekközpontú gyakorlat folytonossága. Soros Alapítvány, Budapest. Kézirat


Vissza