A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Könyvtári Központjának rövid története

Ha a "központ" és a "könyvtár" szavak kapcsolatát halljuk egy nagyobb épület jut eszünkbe, ahol az olvasók kéréseit sok könyvtáros teljesíti, számos szolgáltatás áll rendelkezésre egy helyen a tudásszomj enyhítésére.

A JGYTF-en sajnos nem egy helyen található a könyvtári szolgáltatások minden szintje. A széttagoltság okára az intézmény történetében találhatunk választ.

A JGYTF 125 éves könyvtárát négyszer állították fel az intézmény sorsfordulóin. Mind a négyszer a tanított diszciplinák szerint. A könyvtárunk múltja homályba vész; írás nem szól róla, csak tárgyi emléktöredékek vannak. Régi könyvek pecsétjei, címkéi, némi katalógusmaradvány, néhány fénykép vall erről az időről.

A főiskola gazdag RMK anyagának pecsétjei bizonyítják, hogy a könyvtárat intézményünk elődjénél négy évvel korábban, 1869-ben, a Budai állami Tanítóképezde keretei között állították fel. A tanárképző főiskola jogelődjét Budapesti állami Polgáriskolai Tanítóképző Intézetként 1873-ban hozták létre és csatolták a Paedagogiumhoz. A két tanítóképző a tantárgyak szerint szerveződő szemináriumok könyvtárait 1911-ig közösen használta. Amikor az elemi tanítóképző új épületbe költözött, a polgári tanítóképzőre hagyta könyveinek nagy részét.

Az állománygyarapítás vásárlással és ajándékozással történt. Ebből az időszakból származik az az RMK anyag, amit a főiskola máig megőrzőtt. Az ajándékozók közül ki kell emelni Kiss áront, az intézmény tudós tanárát, majd igazgatóját, az egykori pedagógiai szakírót, az első Országos Pedagógiai Könyvtár megszervezőjét.

1923-ban a Paedagogium és az Erzsébet Nőiskola egyesítése és Szegedre költözése után az épület oly szűknek bizonyult, hogy a könyvek egy részét hosszú időn át nem tudták elhelyezni, pusztulásnak indultak.
A helyszűke, az oktatott tárgyak szerinti könyvelhelyezes tradíciói, a könyvtárkezelés tanárokra és diákokra háruló feladatai magyarázzák, hogy a könyvek ismét tanszékekre kerültek.

A II. világháborúban az épületet katonai célokra foglalták le, berendezéseit Sopronba szállították, a főiskola könyveit pincékben helyezték el. 1994. október 11-én megkezdődött az épület és a felszerelés visszaszerzése. 1945-ben a főiskola megkezdte működését. A könyvtárat a helyhiány miatt ismét a tanszékeken állították fel. A könyvtári feladatokat oktatók látták el, később helyenként adminisztrátorokat, 1962-től a nagyobb állománnyal bíró tanszékeken függetlenített könyvtárosokat alkalmaztak.
1950-es években kezdett dolgozni az első függetlenített könyvtáros, Kajtár Gizella, nem a szakmai irányítás, hanem a leltári fegyelem miatt.
Ebben az időben a Petőfi Kollégiumban volt a könyvtár.
1960/61-es főiskolai értesítőben szerepel Simor Jánosné könyvtáros neve, aki központilag leltározta a könyveket, és szerzői katalógust épített. Létszámban fokozatosan bővült a Központi Könyvtár, szerzeményezéssel, feldolgozással, módszertannal, tájékoztatással foglalkozott ez a munkacsoport. Az 1962/63-as főiskolai értesítőben már külön címszóban szerepel a könyvtár.
Az 1973-ban megjelent Almanach így ír a könyvtárról: "A főiskola könyvtára az oktatók és a hallgatók felkészüléséhez, tudományos munkájához biztosítja a könyvtári dokumentációs szolgálatot. A könyvtár vezetője irányítja a tanszéki könyvtárak munkáját."
Az 1970-es években megalakult a Főiskolai Közművelődési Könyvtárosi Kör. Az akkori Központi Könyvtár vezetője és a Kollégium igazgatója kezdeményezésére alapfokú könyvtárosképzés indult. A helyet a kollégium biztosította, a Központi Könyvtár munkatársai oktattak, a Somogyi-könyvtárnak volt vizsgáztatási joga.
1979-ben fölcsillant a remény, hogy egy új önálló épületbe költözzön a könyvtár. A tervrajz is elkészült: a 2 emeletes épületben a könyvtár mellett étterem és konyha kapott volna helyet a földszinten, az emelet teljes területe olvasóterem lett volna, kutatószobákkal. A terv csak terv maradt, anyagiak hianyában nem valósult meg. Maradt a széttagolt állapot.

1979-től kísérletképpen három tanszéken áttértek a könyvesbolti vásárlás helyett a Könyvtárértékesítő Vállalat Könyvtárellátó Osztályától történő beszerzésre. így a könyvek katalóguscédulakkal, Cutter számokkal ellátva érkeztek. A könyvtárosoknak több idejük maradt az olvasókkal foglalkozni, szakirodalmat gyűjteni, könyvtárhasználatot oktatni. A kísérlet sikeres volt, ezért 1980-tól a beszerzett könyvek nagyrészét a KELLO szállította minden egységnek.

1989-ben a Hámán Kató utcai (ma Szent Ferenc utca) épületbe költözött a Központi Könyvtár, sajnos továbbra is szűkös körülmények közé. Az épületcserét az indokolta, hogy az 1989/1990-es tanévben megalakult Könyvtártudományi Tanszék is ebben az épületben nyert elhelyezést, szakmai kapcsolatok szempontjából szerencsés volt a földrajzi közelség.

1990-ben Kiss Ferenc irodalomtörténész igen értékes könyvtárát megvásárolta a főiskola, mely feldolgozás után a Magyar Irodalom Tanszék könyvtárában nyert elhelyezést.

1990-ben szerezte be a Központi Könyvtár első számítógépét, amelyet azóta számos újabb követett. Ebben az évben csatlakozott a könyvtár a Könyvtári és Informatikai Kamarához.

1992 nyarán a Központi Könyvtár ismét költözött. A főiskola a Kossuth Lajos Laktanyától kapott épületeket a Hattyas sor 10. szám alatt. Ide költözött a könyvtár 5 irodába, ahol a szerzeményezés, az állományba vétel, a feldolgozás és a tájékoztatás folyik. 1994-től nevezik egységünket Könyvtári Központnak (Központi Könyvtár helyett), mivel a helyszűke miatt nem tudjuk a teljes körű könyvtári szolgáltatást egy helyen nyújtani.